Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

zonygatását, hogy a faji erő „alkotó erejének súlypontja nem a fővárosban, hanem a vidéken" található. A modernizáció ekkor már nem valós, történelmi érdemekre épült, hanem a magyar faj köré épített ideológiára. Kultúra és társadalom A cívisek iránti kitüntetett figyelem azonban a fentieken túl összefüggésbe hozható a kör kultúráról vallott felfogásával is. A Csokonai Kör vezetői úgy látták, hogy e társadalmi rétegnek köszönhetően őrizte meg Debrecen nemzeti, vallási hovatartozását és kultúrája nemzeti jellegét. A kör művelődéseszményében a központi helyet a reformkorban megszülető nemzeti irodalom és kultúra, főleg az Arany és Petőfi nevéhez köthető népnemzeti iskola eszményei és a szabadságharchoz kapcsolódó hagyományok foglalták cl. Ezekhez viszonyítva értékeltek minden kulturális törekvést. Mindezen az sem változtat, hogy a 90-cs években a kör néhány vezető tagja a Szabadelvű Párttal szimpatizált, sőt e pártban szerepet is vállalt, s politikai értelemben a kiegyezést tekintette a modern fejlődés kezdetének. Gcrcsi Kálmán, aki 1900-1914 között a kör elnöki tisztét töltötte be, a Szabadelvű Párt tagja volt, ennek ellenére 1899ben, a szabadságharc 50 éves évfordulóján lelkesen beszélt a megemlékezés fontosságáról és a nemzeti öntudat megerősítéséről: „szükséges volt és jólesett a múlt iránt megnyilatkozó történeti országos kegyeletben mintegy megkönnyebbülést, nemzeti öntudatunk megerősödését, a jövőre reményt, bizalmat keresni. A nemzet megérezte, ösztönszerűbben, erősebben, mint bármikor eddig, micsoda áldás fakadt reá a hősöknek, a költőnek kiomlott véréből." A kör választott hagyománya kötelezte az elnököt. A Csokonai Kört indulásakor nemcsak a decentralizáció törekvése, hanem az a vágy is vezette, hogy újra olyan egységessé tegye a társadalmat, mint amilyennek a század végéről a reformkor és a szabadságharc időszakában látszott. S ahogy akkor, úgy most újra az irodalomtól várták ennek az óhajtott társadalmi egységnek a megteremtését. A kör tagjai úgy hitték, újrateremthető a népnemzeti irodalom tetőpontját jellemző egységes világkép, mely a nemzetért való küzdelemben minden társadalmi és politikai ellentétet, feszültséget felold: „a Csokonai Körnek egyik célja, mint ahogyan ez a nemzeti kultúrának is egyik legmagasztosabb feladata: az egységes nemzeti társadalom létesítésének, a különböző társadalmi osztályok közös szellemi életének megteremtése által való előmozdítása". A kör épp ezért nemcsak hagyománnyá, hanem normává is avatta a népnemzeti irodalom erkölcsi és esztétikai elveit. Számukra „Arany János mozdíthatatlan nemzeti tőkévé, nemzeti erőforrássá változott". 1902-ben pedig nem kevesebbet jelentett ki Géresi Kálmán elnök, mint hogy a kör és Debrecen legfőbb feladata „a régi dicső hagyományokhoz méltó irodalmat" felvirágoztatni. Az irodalomnak és a kultúrának ugyanis szerintük csak egy feladata lehet: a nemzeti érdekek és törekvések támogatása, hisz „nem (...) választható el a magyar műveltség ápo16