Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Az eltelt ötéves időszakban is Szabolcska Mihály a Csokonai Kör legfényesebb költőcsillaga. És mögötte Dóczy József. De legtipikusabb E. Kovács Gyula, akit Géresi Kálmán találóan így jellemez 1899. november 16-í elnöki megnyitójában: „Amilyen szerepet vitt Toldi Miklós mellett hű szolgája, Bence, olyan feladatot teljesített egész életén keresztül Csokonai és Petőfi mellett E. Kovács Gyula". A kör egy-két fővel szaporodó-változó szépprózai együttesébe, amely most is Jókai nyomában halad s legföljebb egy kis századvégi ízt vegyít Jókaiba, megérkezik a decentralizációs szépprózaírói magatartás első fecskéje, Lovász János. Lovász Alföldi képek című kötetéről a Fővárosi Lapok című újság megállapítja: „...Egészséges magyar hang... Speciális debreceni könyv. A nagy kálvinista város típusai vannak megrajzolva benne..." A szellem, amelyet a kör közönsége szóban forgó időszak verscin és szépprózai írásain át megismer, megegyezik az időszak tudományos dolgozatainak szellemével. Ez a szellem negatíve a századvégi naturalisztikus dekadens irodalmi irányzat elítélésében nyilatkozik meg, amint azt Széli Farkas 1897. november 17-i elnöki megnyitója, Gulyás István Irodalmi divatok és Öreg János Tudomány és költészet című értekezése mutatja - pozitívc pedig Géresi Kálmán Csokonai köri programjának szolgálásában. Az utóbbi tekintetben megint maga Géresi jár elöl jó példával, amikor a debreceni színészet százéves történetet megírja. Munkája amellett, hogy alapvető, komoly tudományos mű, a legáltalánosabb érdeklődésre számot tartható jelképes útmutatás Debrecen számára. Azzal válik jelképes útmutatássá, hogy a múlt tükrében rámutat a színügy clsckélycscdésénck egyik hathatós orvosságára: a kálvinista felekezeti fölfogás erkölcsi szigorára. „Általában Debrecen és ez legrégibb színészetünknek egyik helyi jellemvonása, a színészetet nemcsak a nyelv csinosítására szolgáló institutumnak, hanem a jó erkölcsök és a virtus példaadó iskolájának kívánta tekinteni" - írja művében Géresi. „Ez a fölfogás túlzásba ment" - folytatja s megállapítása bizonyítására felhozza a színészet két-három első tizedét, amikor a debreceni színésznők és színészek magánéletére állandóan felügyelt a helybeli városi tanács. „Ha túlzásba is ment néha ezen felfogás, de segített megóvni mind a színészek egyéniségét, mind a színügyet az clsckélycscdéstől" - szűri le az ügy tanulságát. Hogy Géresi Kálmán jelképes útmutatása nem találja készületlenül a kört, azt bizonyítja a kör ez időszakbeli Csokonai-képe Dicsőfi Józseftől, Széli Farkastól és Tóth Andrástól. Dicsőfi József Csokonai vallásossága című felolvasásában meggyőzően fejtegeti, hogy Csokonai teológus ugyan nem volt, mert a teológiát megutáltatták vele egyik professzora, Szilágyi Gábor racionalista előadásai - vallásos költő sem volt, hanem vallásos ember. S látszólagos vallástalanságai édesanyja elkényeztető nevelésének következményei. Széli Farkas pedig 1897. november 17-i elnöki megnyitójában - ha Csokonainak nem is a vallásosságát, de nemes idealizmusát védi és igyekszik tisztázni a költőnek tulajdonított Voltaire- és Rousseau-hatás alól. Viszont Tóth András - mint már megírtuk - Fazekassal poharazgatva ábrázolja Csokonait a Fazekas-emléktáblán. Miért nem szúr szemet ez az emléktáblát teljes megelégedéssel szemlélő választmánynak? Azért nem, mert Csokonairól a borivó, de nem romlott költő „csittvári" eredetű 112