Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Hortobágy-puszta településnéprajza

gyük hozzá, hogy a fenti példában nem szerepel külföldi értékesítés, mely nyilván még nagyobb árréssel történt. A JÓSZÁG TARTÁSMÓDJÁNAK TELEPÜLÉSFORMÁLÓ HATÁSA A piacra termelő nagyarányú pusztai állattartás nyomot hagyott a települések arculatán. Ezen időszakok (mint láttuk, több is volt történelmünkben) ugyanis a kétbeltelkes, másként: szálláskertes településtípus megléte nélkül nehezen elképzelhetők. A szálláskertes (kétbeltelkes) településforma nyomaira a levéltárak kéziratos térképein először Győrffy István bukkan rá (1920-a évek). Felfedezése szerint, például Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló esetén „kertnek, ólas-, vagy szérűskertnek, összefoglaló néven kertségnek" nevezett gazdasági udvarok és épületek valóságos (és nyilván nagyobb területű) gyűrűje veszi körül a lakóházak csoportját. A kertség egyes telkeit kihordott jószágalomból rakott gerággya választja el egymástól. Következtetése kézenfekvő, ha a nomád szó értelmezésétől eltekintünk: „A honfoglaló magyarság az Alföldön, ahol a nomád állattartásra legmegfelelőbb viszonyokat talált, megőrizte az állattenyésztő településrendszerét". Győrffy szerint tehát az etelközi (a kútfők által jól dokumentált) téli szállással kontinuus a szálláskertes település. A gazdasági udvarok gyűrűje megfelel a nagyállatok állásának, az aulnak. Győrffy állításai természetesen nem maradtak kritika nélkül. Az érvek viszont azon túl, hogy az exportképes állattartás XVI. századi megerősödését ad hoc egybekapcsolják a településforma létrejöttével, többet nem mondanak. A térkép jellegű forrásadatok kortól függetlenül szegényesek, régészeti adataink úgyszintén. Mást nem is várhatunk, hiszen, ha László Gyula egy előadásának gondolatmenetét kölcsönözve elképzeljük, hogy mi marad egy mai hortobágyi tanyából a régészeknek úgy 500 év múlva, akkor szomorúan meg kell állapítanunk, hogy az árnyékszék és a zöldséges gödör beásásain kívül legfeljebb a nádtetős épület ágasfájának a lukja. Mindebből arra következtetni, hogy ha nincs értékelhető nyom, akkor az a valami nem is volt soha, több mint kétséges.