Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Hortobágy-puszta településnéprajza

hogy a földvárak eredetileg facölöpök ezreivel megerősítve épültek, A „földvár" kombinációjú helynevek, - a Hortobágyon a Vár-sziget, és a Földvár-határ (egy 1754-es térkép szerint) - valószínűleg a tatár hordák pusztítása után keletkeztek, mert előtte a földvárat indokolatlan lett volna földvárnak nevezni. Jelentőségüket akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy a Pusztát ősidők óta átszeli egy kelet-nyugati kereskedelmi útvonal, mely a Tiszát a dorogmai révnél éri el. A föld-fa várak tehát ennek az útnak, valamint az átkelőhelyek védelmére is szolgáltak. Régészetileg megdöbbentően üresek ezek a várak! Nincs maradandó nyoma a belső épületeknek, pedig méretük megengedi azok feltételezését. A sátrak, kör alakú jurták, egészen Kun László uralkodásáig népszerű és egészséges lakhelyek voltak, de a föld-fa várakban nehezen képzelhető el, hogy más ne lett volna. Bakay Kornél régész szerint a megoldás egy olyan, még a Kaspi-mediterránium szárazabb éghajlatából magunkkal hozott (és csak ott időtálló) építkezési technológia feltételezése, mely a Kárpát-medence éghajlati eróziójának nem igazán állt ellen. Mégpedig a kiszárított vályogtégla-építkezés a feltételezett technológia. Ma környezetbarát mivoltában újra felfedezték, ám a népi építészet alapján nyugodtan mondhatjuk: - el sem felejtettük. Annonymus a korai Árpádkor alábbi fontosabb tiszai átkelőhelyeit jegyzi: Lúc, Dorogma, Abád. Dorogma kapcsán leírja, hogy Tas és Szabolcs sereg-vezérek Mén-Maróton aratott győzelmük után, Árpád szihalmi táborába igyekezvén itt keltek át a Tiszán és egy magaslaton „áldomást ültek". Ezen nem a hétnapra szóló vigadozást, hanem az isteneknek járó köszönetnyilvánítást: az áldozást kell értenünk. Ahogy a kurgánok — kunhalmok megsokasodnak a Tisza morotvái közt és az ohati határban, úgy a X—XII. századi településrendszer is itt a legsűrűbb: Ohat, Bodács, Hódos, Szekeres-egyház, Szilesd, Egyek. Az itt összefutó utak pedig: a csegei, meggyesi, iványi, kocsi, zárni, füredi és Örsi, túl a Tiszán az egri és a miskolci utakhoz kapcsolódtak. E fontos közlekedési kereskedelmi gócpont a tatárjárásig őrizte meg a szerepét, utána a csegei rév vette át. Az utolsó honfoglalást megelőzte - már a 830-as évektől - egy felderítő hadművelet sorozat, mely bár a különböző egymással torzsalkodó nyugati kiskirályok „megsegítése" ürügyén történt, valójában fontos ismeretek gyűjtésére adott alkalmat, ahányszor hadaink az erdélyi hágók valamelyikén átzúdulva, errefelé jártak. Egy nagyállattartó kultúra számára létkér-