Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

lût molnár- és bodnározó-, a széleslevelűt liliomgyíkínynek, a buzogányost pedig pallógyíkínynek mondják. A gyékényről manapság az ügyes kezű gyékényfonók használati tárgyai jutnak eszünkbe. Régebben jóval sokoldalúbban használták, nem veszett kárba egyetlen porcikája sem. Beérett szivarforma termőbugája a páka kibontva párna és derékalj alapanyaga volt, a pákászok gyűjtötték össze, ahogy a nevük is mutatja. A bognárok hordók dongáit tömítették finom levelével. A gyékényt alkalmazták tetőfedésre is, a náddal együtt kitűnő hőszigetelő volt. A pákából taplót helyettesítő tűzgyújtó is készült. A gyékény sárga bugavirágzatát megfőzték, és mézzel ízesítve megették. Megszárítva, porítva a száraztésztát színezték vele. Egykoron kiterjedt ürmösök voltak. Utolsóként Derzs határában több száz hektárnyi tűnt el (a mai halastó helyén). Az 1-2 méteresre megnövő ürmösben gyalogszerrel még csak-csak, de szekérrel már nem lehetett eljárni. A XIX. században még farkasok kedvelt rejtekhelye. A kondának kijelölt legelőt mellette találjuk, mert a disznóknak enyhelyet adott nagy melegben, kórója pedig a kondás tüzelője volt. Leveléből ürömtaplót készítettek, megszárítva fakalapáccsal puhára püfölték és a fás részeket eltávolítva a gyapotszerű anyagot hamuval keverve újra egybe kalapálták, amíg citromsárga színűvé nem vált. így aztán a kova és acél szikrájától könnyen fogott tüzet, és illatos füsttel parázslott. A közepes szikeseknek ma már csak a bárányüröm a jellemző növénye. A jószág keserű fűszeres íze miatt egyetlen ürömfélét sem szeret, bár néha epehajtónak egy-egy szálat elfogyaszt belőle. A pásztor uborka eltevéshez küld haza egy-egy csokrot. A gombagyűjtésnek és felhasználásnak a pásztorok körében nincs hagyománya. Szerintük mindegyik „bolond". Elgondolkodtató — különösen, ha a trágyás réten növő nagyszerű ízű sziki csiperkét nézzük, hogy mi ennek az oka. Talán a válasz az őrzött állatok viselkedésében keresendő. Mivel a gombafélék mérgező mivoltáról szaglással nem lehet dönteni, így a növényevők elvből nem esznek meg egyet sem. A pásztor talán ezért tartózkodik tőle ösztönösen. Pedig helyi különlegesség a gombász szakkönyvek szerint is a sokszor kilósra megnövő sziki csiperke változat, az Agaricus bernardii. A gombák zöme csapadék és melegfüggően júniustól októberig fordulhat elő. A hirtelen jött nyári zivatarok nevelik az ínyencek kedvelte óriás pöfeteget, de megterem a csiperkék, pereszkék számos változata is, és az ördögszekér, tövisalja, stb. gomba. A ligetesekben jellemző a nagy őzlábgomba. Azonban