Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

Volt a pusztának több táltosa is, például „Tátos" Nagy János, aki az állatok nyelvén értett és a XX. század elején a kőudvari határban őrizte a racka nyájat. Bűbájos szavaival és idomított görényével kihívta a patkányokat a fészkükből, majd szép szóval el tudta küldeni őket. Élt a Hortobágyon az 1930-as években egy furcsa ember, úgy hívták, hogy Szurtos Pali. Maga készítette állati bőrökben járt, vadember módjára élte világát. Amolyan „tátosféle" ember volt, mert bár írni, olvasni nem tudott, mégis minden állatot felismert, még a gazdáját is tudta. Soha nem sietett. „A lova egísz nyáron nem koccant meg alatta. Igaz, hátasnak mindig a legrosszabbat választotta a ménesbül. A vót az érdekes, hogy mikor kihajtottak, oszt az állat még nem szokta meg egymást, hát némelyik elvágyakozott, oszt arra vigyázni kellett. U meg oda ment hozzá, megsimogatta, oszt a filibe azt súgta: ereggy! Keresni osztán másnap indult, de az ellenkező irányba. Mégis napestére hazahozta!" A táltosió hagyománya sokáig élt a pusztán. „Van olyan csikó, amelyik úgy születik. Az ilyen harap, rúg-vág, nem lehet megközelíteni se. A Cserepesen legelt a mines. Vót egy kanca, ellett egy péhes csikót. Az mindig a ménes szílin legelt. Sohse tudták megfogni. Majd gyött egy valaki, egy esztendős korában. Odament, megveregette, körülsimogatta, majd elment. Már két esztendős vót, amikor ismét gyött. Kivezette, megnízte. Harmadik esztendőben is eljött. Akkor már felkötőfíkezte és felült a hátára. Eltűnt vele, felemelkedett a fellegekbe." A másik történet Csikós Kovács István számadótól ered. „Ennek az elődje, mutatott az egyik lovára, ellett egy táltos csikót. Elmentünk Csatra, a vásárba. Egy fiú odajött az anyjával: - szülém, ez az én hátasom! - mondta a fiú. Mindig péhes vót a csikó. - Mennyiért adják? — Különben maguknak 60 korona a számításuk. Kifizették, kivezették a vásártér szélére. Ott a fiatalember ráült és eltűnt a fellegekbe." Az ördöngös kocsis valahogy a táltos és a garabonciás keveréke. Hasonlít más vidékek garabonciásaihoz is. Foggal születik, mint a táltos, és ugyanúgy két ördöngös nem tűri meg egymást, megküzdenek. De nem állat alakban, mint a táltosok. Az ördöngös nincs ártalmára az embernek, inkább csak a cselekedetei meghökkentőek, természetfelettiek. Sallai Sándor az ohati gazdaságban ismert egy ördöngös kocsist. Az a lovait soha nem tisztogatta, mégis mindig szépek voltak. „Evvel történt egyszer, hogy hozta haza a tiszttartót. Közben az ostorhegyes megdöglött. Még a csárdánál sem jártak, mán dög-