Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)
A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása
tek a belvíz szabályozási munkálatok, érintve a Puszta fő folyóját a Hortobágyot, és a többit, így az Árkust, a Kadarcsot és a Köselyt is. A Hortobágy-pusztán négy folyót tartottak számon. A legfontosabb a Tisza, melynek régi medre jelentősen megrövidült a szabályozáskor. Az egyik kanyarulatát átvágva például ekkor került az ohati birtokhoz tartozó kb 20 hektáros Peres dűlő a borsodi oldalra. Csak itt 650 folyóméterrel rövidült a Tisza egyetlen kanyarulat átvágásával. A Hortobágy Tiszája száraz években fontos itatóhely volt, melyet a szabályozás gyökeresen megváltoztatott. Debrecennek volt itt kikötője is, vízi szállításkor kirakodó helynek használták. A Pusztát átszelő legnagyobb folyó a Hortobágy, mely Csokonai megfogalmazásában a debreceni és újvárosi földön átfolyó, legelőktől övezett „Tiszaszakadék". Mivel a szabályozásig a Tisza áradásai táplálták, eredetét tekintve kétféle vélemény van. Az egyik szerint a Böszörményi réten ered, felveszi a Hattyas, Hollós, Máté és Sebes erecskék vizét, valamint a Remetefoki csatornáét is. A Kadarcs az ikerfolyója. 1476-ban Hunyadi János özvegye, Böszörménnyel együtt jogot tart „Harwmag-hortobagh" birtokára, amely a Rét nyugati részén terült el. A Háromág-hortobágy elnevezés később már nem fordul elő. A másik vélemény szerint a Polgár határában található Bágylaposból ered a folyó. A Bágy a szabályozás előtt nádtermő halászó víz, melyben sok csíkot fogtak. Környéke természetesen jó kaszáló, legelő. A Bágy vizét gyarapító Hattyas a margitai határban egy tóból ered. A Szandalik, amely a Kishortobágyi csárda felett éri el a Hortobágy vizét, egyike a legkorábban (1067-ben!) említett folyónak, és a középkorban fontos halasvízként tartják számon. A Hortobágy a Hortnál csatlakozó Karácsonyfok, majd a Papere, Árkus, végül a Kadarccsal egyesült Kösely vizével gyarapszik még. Ágotánál a Berettyóban vész el. A Tisza szabályozása után a Hortobágyot csatornázták, majd a felső folyását Tiszavas váriig meghosszabbították. így 94 kilométer hosszú és vízgyűjtő területe 3217 km z . A Hortobágy folyó 1743-1848 között Debrecen környékének első vízimalmát hajtotta, emlékét őrzi a Malomház helynév. Az Árkus a Hortobágy-pusztát északnyugati-délkeleti irányban szeli át. Valaha az Ohati Tölgyerdőtől délre eredt a Völgyes-tó vízének levezetését szolgálta. A Szántásfok révén összeköttetésben állt az élő Tiszával is. Medrét 1716-1721 között Debrecen városa ásatta ki, hogy a Tisza áradásai folytán keletkezett pangó vizeket az ohati határról elvigye. Mesterséges medre 6 km, a magavájta pedig 16 km. Ezért aztán hol folyóként, hol csatornaként
