Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

Azután az elejét és a vállbőr felét felhasítják, és kivágják a nyak helyét félkörívben. A hortobágyi bunda (suba) eltérő szabású a kecskeméti, kunsági változatoktól. Ott ugyanis a bőröket körcikkekből illesztik egymáshoz, ezért kiterítve nem trapézt, hanem csonka-kúp palástot formál. Díszítésként ritkán a bunda felső felére fekete báránybőrt varnak úgy, hogy a farok és a hátsó lábak bőre lefelé lógjon. Ennek neve kacagány, vagy gallér. A juhász és a kanász bundája mindig rövidebb, az alsó részt 30-40 cm szélesen felhajtják, bőrrel rögzítik. Ettől lesz felkötös bunda. A bundát a pásztor — noha téli viseletnek gondolnánk - télen, nyáron egyaránt használja. Nyáron abban alszik, minden körülmények közt kiváló hőszigetelő, ezért míg nyáron a hűvöset, addig télen a meleget tartja. Lehet hordani kifordítva és befordítva is, ahogy az időjárás rendeli. A jó bundában a hó hátán sem fagy meg az ember, ha ott érné az éjszaka. De a bunda „addig az igazi, amíg birka szaga van, és meg nem könnyül". Addig olyan nehéz, mint „egy 35 kilós tökhaj". A debreceni és böszörményi bundának nincs gallérja, van azonban piros-fekete harasztból díszítés a vállakon, a derekán és az alján. Egykor a Nagyivánban készült bunda volt a legjobb, legszebb, és a parasztok akár 12 juh árát is megadták érte. A viselet tehát paraszti körökben is igen népszerű volt, sokszor csak azért tartották a rackát a háznál, hogy bundának legyen alapanyag. A bunda nyakába, ha nem volt gallérja, akkor használt szűrdarabot kerítettek, amiről lefolyt a víz, ha esett az eső. A jó bundához szép emlékek is tapadhattak, ha a népdal imígyen szól: „Suba, suba göndörszőrű suba, Hat Ökörért nem adnálak oda. Mert az ökör csak járomba való, De a suba szép kislány takaró." A merinó bőréből készült a csüves, mely Szoboszló, Kaba, Szovát és Püspökladány juhászainál volt használatos. Ez egy bokáig érő, ujjal ellátott bőrkaftán volt, melyet azonban ritkán viselték, mert jobban szerették az ujjatlan nagybunda köpönyeget. A guba szintén pásztorviseletként kezdte, aztán a debreceni cívis asszonyokon jött divatba, a racka gyapjából a Csapó utcai gubacsapók által készített vörös posztóval szegett téli viseletet. A díszesebb változatát fürtösgubának nevezték.