Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

A mezei kutakat kötelezően tavasszal kellett karbantartani. Ez abból állt, hogy a vizet jól kihúzták belőle, és az alját megtakarították alaposan, hogy az iszapolódást féken tarthassák. így is előfordult, hogy egy-egy kút nyárra ki­száradt. Ezen segíteni akarván, 1832-ben a Város a kútépítés helyének megha­tározásánál az u.n. olasz módszert javasolta. Ennek ismertetésétől nyugodtan eltekinthetünk, mert teljességgel eredménytelen volt. A Tisza szabályozá­sa után az alacsony talajvízszint folyamatos veszélyt jelentett a kutak vízel­látására. Ismét külföldi szakértőket vontak be, így 1862-ben a francia Abbe Richard kutatott víz után Papegyházán. Tette ezt eredménnyel, mert az ál­tala kijelölt helyen a gulyakutat azóta francia-kútnak nevezik. A XIX. századra volt tehát kút bőven, de jó vizű kevés. A többségének vize vasas, veres színű (pl.: a Vereskúté), a sziksótól meg savanyú, sőt keserű vizű. De ezek közt is kiütközik az ásványi sókkal telített, 1874-ben ásott ke­serűerdei kút, a Debrecen-Füzesabony vasút mellett. A hat és fél méter mély kút vizének az MTA laboratóriumaiban végezték el a vegyelemzését, és meg­állapították, hogy a budai keserűsós forrásokkal rokon az összetétel, hashaj­tónak, gyomorbántalmaknak gyógyvize. Egy élelmes debreceni kereskedő ráállt a palackozására, azonban a budai források keserűvizeivel nem vehet­te fel a versenyt. A technikai fejlődés a mélyfúrású kutak elszaporodását eredményezte a XX. század elejére. Ezek az artézi kutak, melyektől a debreceni gazdák tar­tós megoldást reméltek. Száz év alatt összesen 31 kutat fúrtak, ami önmagá­ban sem az öntözésre, sem az itatásra nem megoldás. Külön érdemel szót a mátai artézi kút, amit egy már régebben fúrt, de azóta tönkrement közelé­ben 1914-ben készítettek. A kút ma is működik, és percenkénti vízhozama 400-450 liter 35 °C-os melegvíz! A Hortobágyba engedett víz 2 kilométer hosszan teszi telente fagymentessé a folyót. A pusztának nagy nyeresége az artézi víz, bár nem elsősorban az itatásra alkalmas. Az ásott kutak nagy részét ma már motoros szivattyúk működtetik, így a kútágas csak szükségből bólogat. A gémeskutak kútágasai a táj HNP ál­tal védett műtárgyai. Valaha a messziről látszó kútgém a pásztorok üzeneteit közvetítette, mert a kútostor állásának jelentése volt. Ma már a turisták látványossága, sok más­sal egyetemben. A só minden élőlénynek élettani szükséglete, de különösen azoknak, ame­lyek a nagy nyári hőségben izzadással hűtik testüket, mint a ló, és a szarvas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom