Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

Erre válaszul azonnal elterjedt a csikósnyereg, a prices, vagy északabbra a patrac, ami nem volt sokkal kényelmetlenebb, mint a mai kápa nélküli angol nyergek, ellenben nagyobb egyensúlyérzéket követelt, hiszen a lovon nincs rögzítve. Az angol nyereg őse pontosan a prices! Ez a lóra egy mozdulattal fölvethető pokróc, vagy birkabunda, szíjon függő kengyelekkel, igen jól el­rejthető volt a hatósági emberek szeme elől, és ha a pásztor a csárda elé ért, egyszerűen a szűr lebernyege alá hajtogatta. A XVIII. századból származnak a füredi nyeregről szóló első feljegyzé­sek. Ez a nagykápás, favázas, első kapáján gombos nyereg László Gyula (pl.: koroncói) ősmagyar nyeregleleteivel sok tekintetben rokonítható, ha nem is teljesen ugyanaz. Az etelközi és más nyeregleletek első sorban egymástól és a füredi nyeregtől is az első kapák geometriájában térnek el. Valószínű, hogy feladattól függően, egyszerre több típus volt használatban. A nagyká­pás munka-nyergek utolsó használatban lévő változata Erdély keleti peremén a havasi nyeregben lelhető fel. A juhász segítőtársa a szamár, de az is inkább a teherhordásban, mint lo­vaglásban. Kettőt is tartott, az egyik az eleséget, a másik a gúnyáját vitte. Fűrészbakhoz hasonló, egyszerű szerkesztésű szamárnyereg a tergenye. Ezért hívják a Hortobágyon a juhász szamarát tergenyés, vagy gúnyás szamárnak. A szamár azon túl még igen éber nyájőrző, mert minden idegen mozgást azonnali ordítással jelez. „Egy jó kutya többet ér két tátiszájú bojtárnál" - tartják a pásztorok. Ku­tya nélkül a csikóst kivéve, nincs pásztor, de ő is csak az agyontaposás veszé­lye miatt nem tart kutyát. Magyar eredetű pásztorkutyának tekinthető egyértelműen a kuvasz, és többé-kevésbé a kunok ebe, a farkas ölő juhászkutyaként emlegetett szö­ges nyakörvű komondor, valamint többek által vitatottan: a puli és a pumi. A kutyák feladata kettős. A komondor és kuvasz „iccakás szokott lenni a nyájnál", tehát kötelezően fehér színű. Rettenthetetlen bátorságú őrzőku­tyáink nappal alszanak, amikor viszont az apróbb, a terelés tudományát az anyatejjel magukba szívó puli és pumifélék dolgoznak. A kuvasz neve ótö­rök — tehát ősmagyar eredetű, és a XVI. században már elterjedt parasztku­tyaként említik. Legtöbb vitát a puli származása váltja ki. A genetikai vizsgálatok szerint a tibeti terier az őse, és hazájában is terelésre használják. Mi sem mondhatunk többet, mint azt, hogy valamilyen jó észjárású, bozontos szőrű, időjárásálló

Next

/
Oldalképek
Tartalom