Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

bojtárokat fogadj magad mellé! Kezet fogtunk, és eljöttem. Kint az ismerős gazdák és cimborák rögtön azt kérdezték: - No hé, akadt a tarisznya?" A frissen fogadott számadók a Kisállomásnál a Három Zsidólány vendéglőben (három lánya volt a kocsmárosnak) találkoztak. Oda jöttek azok a társaik is, akiknek nem akadt a tarisznyájuk. Ott aztán áldomást ittak. Előfordult, hogy a számadóságot el nem nyertek közül itt már a bojtárokat is felfogadták. Egyébként a bojtárfogadás hagyományos ideje a téli, január 20-i vásár napja volt. Ilyenkor a telelős bojtároknak a gazdák kötelesek voltak szabadnapot adni. A gyülekező ekkor is a Három Zsidólányban volt. A téli vásár alkalmával a számadó bojtárt és a bojtárokat fogadták fel. A kisbojtárt és a tanyást rendszerint az otthoni rokoni, vagy ismerős gyerekek közül választották ki. A kocsmában poharazgatás közben állapodtak meg a bojtárok bérében. A felfogadott bojtárok „felpízt" kaptak. A számadó ezzel kötötte maga mellé a bojtárt. Vígh Sándor 1941-ben az 1600 marhához egy számadóbojtárt, egy bojtárt és egy tanyás gyereket fogadott! A számadóbojtár 10 mázsa búzát és 15 darab saját jogú jószágtartást - ingyen legeltetést marhára, vagy lóra - kapott fizetségül. A bojtár 8 mázsa búzát, és 10 jószágtartást, a kisbojtár és a tanyás egyformán 6 mázsa búzát és 6 tartást kapott, mert egyformán nehéz munkát végeztek, kötelességük is ugyanakkora volt. Valamennyiük kosztolásáról a számadó gondoskodott. Ha a bojtárnak nem volt elegendő állata a tartás kihasználásához, akkor azt el is adhatta, darabonként 15—20 pengőért. Az ingyenes tartással néha gond volt, mert az engedélyezettnél több állat került a nyájba. Ha jött az ellenőrzés, a csikósok hírül adták, hogy „büdös az eleje", jönnek a számlálók. A rajtacsípett jószágért 20 pengő legelődíjat kellett utólag fizetni. A jószágszámlálásban résztvevő egyik gazda így örökítette meg a tortúrát: „Úgy kiállt a szemem, hogy abrakos tarisznyát lehetett volna rá akaszatni, pedig a számolásnál még a la)bim gombját is használtam." A pásztorok rangját a szolgálat helyén kívül az őrzött állat fajtája határozta meg leginkább. A csikós volt a pásztorok királya, de a gulyás sem volt kisebb tekintély. A csikóst a ló nagy értékű állatként tette megbecsültté, a lovak mozgékonysága, érzékenysége tökéletes szakértelmet kívánt. A ménest egy rossz tereléssel veszélybe lehet sodorni, vagy például az állandó zargatással, ahogy ezt a turisták kedvéért gyakran megkívánják napjainkban. A közhiedelemmel ellentétben a lónak nem lételeme a vágtatás, ha a körülmények jók,