Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

a huszadik században is élő ragadványnevek őrzik, úgymint: csikós, gulyás, juhász, birkás és kondás, számadó, bacsu. A szatmári fogyó legelőkön a pásztorokhoz látogató Luby Margit jegyezte fel: „a szigorú pásztorfelfogás szerint igazi pásztor az, aki a pásztorságba beleszületik, a többi csak olyan kintelen pásztor". A hortobágyi Simon Antal szerint: „Azír vágyakoztam már gyerekkoromban a pusztára, mer az apám akkor csinált, amikor az anyám libatípískor kinjárt a tanyán". A lovon járó pásztor volt a legrangosabb, a példakép. „Amikor 1915-ben kimentem az apámhoz a Hortobágyra, ott láttam egy csikóst, Bujdosó Jánost, aki mint a fergeteg került elénk szinte a semmiből. Három csikót fordított be hirelen a Csárda melletti karámba. Bement a kocsmába, majd amikor nem sok idő múlva kijött, a még remegő vad csikókat úgy vágta át a hídon, hogy lábuk is alig érte a földet. Amilyen gyorsan jöttek, épp oly sebesen tűntek el a szemünk elől. Hát akkor arra gondoltam, mikor tudom én azt megcsinálni...?" Csegei pásztordinasztiák A mesterség férfias szabadsága vonzhatta az ifjakat, különben is, a jobbágykorszakban kevés munkaalkalom adódott, volt tehát becsülete a pásztorkodásnak. Akinek kevés volt a földje, az választhatta még az uradalmi cselédek, béresek sorsát, így aki pásztornak állhatott, az a szerencsésebbek közé tartozott. Ugyanakkor a tradicióval rendelkező pásztorcsaládok szigorúan gondoskodtak a folytatásról, az apák a fiaikat maguk mellé vették, és ha már kiöregedtek, a számadóságot valósággal örökül hagyták az új nemzedékre. Az sem volt mindegy, hol szolgált a pásztor. A falusiakkal szemben az uradalmi lényegesen előnyösebb helyzetben volt. Nem csak a bérük volt több, hanem a létbiztonság is nagyobb, mert éves szerződést, hajlékot kaptak. A legnagyobb rangot a debreceni alkalmazásban a Hortobágyon szolgáló pásztor képviselte. Mint mondták: „virbeli pásztor a Hortobágyon Debrecen városánál szolgált". Oda azonban nehéz volt bejutni. A számadókat a városgazda, a gazdasági tanácsnok és a felügyelő gazdák bizottsága fogadta fel. A gazdaközösség alkalmazta csikós és gulyás számadókat a gazdakörbe összehívott 15-20 fős testület válogatta ki. Ugyanígy a sertéskonda, juhnyáj