Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Hortobágyi Állami Gazdaság és utódai

zott il tagú brigád néhány évig kosarakat, gátvédő, hullámtörő hasurákat készített. A gyékényes kismesterség hagyományait folytató falvakból ide jártak alapanyagért a gyékény- és (fűz) vesszőfonó mesterek. A nád a halastavakon legalább 800 hektáron nőtt meg évente, tehát bőven lehetett rá alapozni. Több nádfeldolgozó üzem létesült, ám valamenynyit bekebelezte az Állami Gazdaság és önelszámolásban működtette. Évi 500-600 ezer kéve nád termett átlagosan. A nádfeldolgozást 1991-ben privatizálták, ám a Hortobágyi Nádfeldolgozó Kft. saját termőterületekkel nem rendelkezik, a halastavi területeket bérli. A kitermelést azonban a Hortobágyi Nemzeti Park a vízimadarak költőhelyeinek védelmében korlátozza, a nád 50-50%-át avason kell hagyni minden évben. Korlátozott az aratás ideje, időtartama és szabályozott a helyszíni feldolgozás módja is. Ezért a kft. más termőhelyeket is bérel. Százmilliós nagyságrendű termelésükkel, a különböző minőségű nádszövetekkel jelen vannak az európai piacokon. Minden munkát maguk végeznek az értékesítést is beleértve. 90%-ban exportra termelnek és balmazújvárosi és egyeki üzemeikban 2-300 embernek adnak munkát. A Hortobágyi Állami Gazdaság felbomlásának következményeként a lovak és lovászok istenének kelta eredetű nevét választva, 1992-ben, Máta mellett megalakult az Epona Kft. Az Európában páratlan lovas falu létesítésében a Postabank, mint hitelfolyósító vett részt, mellyet német tőkebefektetők vettek igénybe. A látványában impozáns, bár néprajzilag meglehetősen hiteltelen létesítmény tisztán a pénzemberek lovas mániájának kiszolgálására épült. A 34 hektáros terület fő épülete a négycsillagos 58 szobás szálloda, uszodával, étteremmel. Az eredtileg tervezett 84 db apartmanházból 20 épült fel, mindegyikhez extra felszereléssel, saját lóistállóval, stb. Ezeket a házakat akár több évre is bérbe vehették a jó pénzű külföldiek. A lóállomány a létesítmények színvonalához méretezett, 400 darab, melyben korunk divatosan felnémetesített (holsteini, hannoveri) „magyar sportlova" mellet azért a nóniusz is megtalálható. A ménest 17—20 igen jól képzett lovász gondozta, akik természetesen látványos csikósbemutatókon gyarapították munkaadójuk hasznát. Ügy tűnik, hogy a tájidegen gigantománia megöli e huszadik századi próbálkozásokat, mert ez a vállalkozás is tíz év után állami kézbe került. 128 £fe>