Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Hortobágyi Állami Gazdaság és utódai

ben 32911, 1968-ban 61326 darabbal zárták az évet. A gyapjuhozam pedig ezzel párhuzamsán 1204 q-ról 2400 q fölé nőtt. A merinó teje, húsa, gyapja egyaránt jól értékesíthető volt, egészen a 60-as évekig. Ekkor jelent meg az olcsó (és igénytelen) műszálas ruhaalapanyag, mely a hazai gyapjúpiacot megrendítette. Ugyanakkor az addigra magyar fésűs merinóként kitenyésztett juhok tartásáról sem mondtak le. A legszebb állomány azonban nem a HÁG tulajdonában, hanem a balmazújvárosi Vörös Csillag Mgtsz-ben legelt. A fejős juhászat fénykora az 1970-es évekre tehető. A tejtermelés meghaladta az évi félmillió litert, és a HÁG juhtej-termékei márkásak voltak - külés belföldön egyaránt. Hogy ebből hogyan jutottunk el ahhoz az állapothoz, hogy juhgomolyát kizárólag szlovák importból ehetünk, arra nem a mi dolgunk választ keresni. A 60-es években a legtöbb hasznot a húsbirka ígérte. A hortobágyi bárányhús minősége világviszonylatban az egyik legjobb. Oka igen egyszerű: mesterszakácsok szerint (is) a hús faggyú íze és szaga a lelegelt fű összetételétől függ. Márpedig a csapadékos birkalegelők kövér füvével összehasonlítva, a pusztai gyep sovány, de kakukkfű, vadmenta és más gyógynövényekben gazdag tápláléka, egészen mást eredményez: szinte borjúhús minőségű szagmentességet és kellemesen szelíd juhhúsaromát. A felfutó keresletre a szaporaság fokozásával, gyakoribb elletéssel, mégtöbb húst adó fajtákkal kísérleteztek. Megjelent a szaporának mondott romanov, a finn landrase, az angol cadzow, a franciáktól beszerzett Suffolk fajta. Sikeresnek ezek közül csak a Suffolk mutatkozott, ha merinó anyával keresztezték. Ezek a gyors súlygyarapodású „expressz" bárányok. A űsztavérű Suffolk állományt az Elephez tartozó Sirály-réten legeltették. Az intenzív export az arab és a mediterrán piacokra irányult, és oly ígéretesnek látszott, hogy a HÁG megépítette a világon egyedinek számító évi 220 ezer(!) birka feldolgozására alkalmas exportjuh-vágóhídját a Hortobágy folyó partján. A beruházásba beszált a Terimpex export vállalat és a Gyapjúforgalmi Vállalat is. Ennyi juhot azonban soha nem látott a Puszta sem előtte, sem azután, és a HÁG sem tudott produkálni. A környékbeli vágójuhot is felvásárolva, még mindig nem működött teljes kihasználtsággal, de legalább bátorítólag hatott az elszaporodó „maszek" juhászatokra. Aztán a külpiacok beszűkültével az 1991-ig üzemszerűen működő vágóhíd lassan tönkrement, és ezen az 1992-es privatizációja sem segített. Csak-