Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Debrecen és Hortobágy

rült az addig Máta közelében működő „betyár- vagy zöldvásár" hivatalosan a híd mellett kijelölt vásártérre. Hasonló rakodótér létesült az ohati és a halastói állomásokon is. A Puszta tehát végleg bekapcsolódott az modern kori országos állatkereskedelem vérkeringésébe. A valóságos sebeket fegyverek okozzák és a Hortobágynak még ezt a sorsot is el kellett viselnie. 1942-ben létesült a Borzas-puszta 400 hektáros területén az első „légi lőtér", azaz bombázó repülőgépek gyakorló tere. A Magyar Királyi Honvédségi Légierő után a Luftwaffe, majd a második világháború után a megszálló szovjet légierő kizárólagos gyakorló tere, csaknem 50 évig. Hogy a puszta embere és állatvilága, a madárrajoktól a halakig mit szenvedtek a sokszor percenként ismétlődő hangrobbanásoktól, azt csak ők tudják, ha emlékeznek rá. Viszont a bombatölcsérek irtózatos sebei és a tengernyi hadi hulladék, a földbe ezer literszám beszivárgott kerozin a mai napig néma tanúja egy esztelen hatalom kivagyi nemtörődömségének. Sokat mondó hír, hogy a terület rehabilitálásának lehetőségét több mint tíz évvel azután, hogy az idegen vasmadarak dübörgése elenyészett — csak 2004-ben — kaphatta meg a Hortobágyi Nemzeti Park!