Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

Általában betonból, szabvány szerint készültek a sírkövek, az I. világháborúban elesetteknek is, ezek kis méretűek, felül a kettős kereszt és a hármas halom található a háború évszámával, majd a név, s a halál ideje következik. Sok esetben a hozzátartozók csak a síremléket emeltették az üres föld felé, s később „mellé" temették a feleséget is. Sokan helytelenül kopjafának nevezik a fejfát. Dr. Kós Károly, az erdélyi kopjafák nagy ismerője írja: „...a fejfa a magyarságnál általánosan használt bár számos változatban előforduló, emberi alakot utánzó vagy ebből származó sírjel, míg a kopjafa a katonai szolgálatot teljesítőt megillető sírhely". (Fejfák Bp. 1975. 178. 1.) Végezetül hadd idézzek egy beszélgetésből, amit egy szoboszlói kerékgyártóval folytattam: „- a fejfát keríkgyártók kíszítették, én 1947. május 15-e körül csináltam az elsőt. Vótak ezek az ügyes kezűek, ezermesterek, akik megcsinálták, de nem ismertem egyet sem olyat. De hallani hallottam, hogy vót ilyen. Fejfakíszítők vótak: Széli Sándor, a két Lajtos, mind csinálta. Osztán Dóró Feri rígen valamikor, osztán Gombos Mihály bácsi, szóval minden keríkgyártó, mindenkinek jutott. Szinte manapság is, ritka az a hét, mikor nincs két-három halott, és ennek mindenkinek fejfa vót. Most viszont nincsen, csak egy kis tábla, vagy fatábia, vagy lemeztábla, utána majd kíszül a sírkű. Ez a fejfa, ez kimegy a divatbúi, meg mánis kiment, én nem csináltak iegalább 10-15 éve egy darabot se. Csak akácfábúl csinálták. Az akácfa elbírja 20-30 évig. Tőgyfa nincs, itt cserfa fan, cserfa, az nem jó, mert kirohad. Azt tartották mindig, hogy száraz fa legyen, és az tovább tart a fődbe... 5 vagy 10 éves száradási fábul szoktak csinálni mindig a fejfát. Ahány öreg vót a családba, annak a fejfája tartalíkolva vót. Általába mindig gondosan letakargatták, szárítgatták, felpóckolták a fődtűl, nehogy megrohadjon ... A fejfának töve vót, betűs része vagy támlája, meg feje. A legteteje a bütüje, az íle az ódalain a kautni, a fehír ríszek a sarkalás. S ... először befestjük, feketíre bécsi korommal. Fekete porfestík, tojással kell összekutyulni. És akkor ezzel bekenjük, ez megszarad, a kis fehír rísz mán le van sarkalva, utána szípen legyaluljuk, leciklindeljük, és ez szípen a maga színibe megvan. Azír kell ótán sokat elkínlódni vele, mer mikor az ember kivísi a betűt, míg a betűvíső is befeketíti a betűt, oszt akkor egy îles kissel, kaparóval ki kell kaparni, hogy szíp sárga maradjon. Ennek sok idő kellett. Általában úgy jött ki a lípis: reggel jöttek megrendelni, szekírrel hozták ide a fát, akkor nekiestünk a hozzátartozókkal, kivágtuk, fűríszeltük, nagy vót a fa. Az illető itt vót égisz addig, hogy na mosmán elmehet, mosmán befogtam ide, betűzöm, mosmán nem kell forgatni, addig itt vót. 77