Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)
Tartalom
féle bogarak (bőrfutrinka, házi cincér, diófacincér stb.) találhatóak. A lepkék köréből például az éjjeli pávaszem, halálfejes lepke, kisróka lepke környékünkön már kipusztultak vagy élőhely hiányában eltűntek. A gyöngyházlepke, a fehéröves szemeslepke, a pompás rózsabogár pedig mostanában csak ritkán tűnik fel. A környezetünkben otthonos növénytársulások összegyűjtését Nagy Balázsné Kürti Emma és Hüvelyes Lajosné Márton Éva, a Hőgyes Endre Gimnázium biológia szakos tanárai vállalták többéves program keretében. Szakmai tanácsadóként dr. Lovas Mártont, a Déri Múzeum biológusát kértük fel. A növénygyűjtemény eddig tizenhét családból (pl. pázsitfűfélék, kutyatej-, liliom-, boglárkafélék) 50 fajt tartalmaz. A gyűjtemény kialakítását indokolja, hogy a város határa részben érintkezik a Hortobággyal, Közép-Európa legnagyobb szikes pusztájával, ahol a különleges életfeltételek hatására sajátos élővilág alakult ki. Ennek tükröződését Hajdúszoboszló közvetlen környékén is érdemes feltárni, megőrizni, akárcsak az ősi táj növényzetét. Mindkét cél érdekében a gyűjtés helyszíne a Kösely folyó elhagyott és mai medre, a várost övező un. Belső legelő, az Angyalházi puszta, továbbá a mesgyék, fasorok aljnövényzete. 3 4 Segé dgyűjtemény TÖRTÉNETI DOKUMENTÁCIÓ A teljesen különálló, szakszerűen nyilvántartott gyűjtemény más néven úgy is nevezhető: adattár. Elősegíti a tárgyi anyag értelmezését, szolgálja annak tudományos feldolgozását. Témaköre elsősorban a város múltjára, részben jelenére terjed ki. A térképtár túlnyomórészt kéziratos anyagot tartalmaz, és sokszor nélkülözhetetlen a településszerkezet, a gazdaságtörténet kutatásában. A város legrégibb ismert térképe (1783) Bek Pál munkája, mely igen jól szemlélteti a Köselyre támaszkodó ősi település térbeli viszonyait. A korábbi kertség benépesedésének folyamatát Hudátsik Pál és Balthazár János közös reformkori (1841) alkotása tükrözi. Fekete László többrészes térképe (1857) Hajdúszoboszló tagosított határát vetíti a kutatók elé. Korner István kartográfiája (1868) fontos információkat nyújt mind a hét tized belső telkeiről, föltüntetve a malmokat, a téglaégetőket és más létesítményeket. A közlegelőket osztályozó várostérkép 1910-ben, míg Burdáts János fásítással kapcsolatos térképe 1926-ban készült. A szá28
