Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

A parasztházak berendezései, háztartási eszközei jól tükrözik a társadalmi viszonyok differenciáltságát és az életkörülmények változásait. A hagyományos paraszti lakóház bútorainak sajátos hangulatát a formán kívül a festés,'faragás és a fűrészelt díszítés adta, akár tárolásra, akár fekvésre, ülésre használtak azokat. Elkészítésükből a helyi asztalosok is kivették részüket. A gyűjtés eredményeként ácsolt- és tulipános (tulipántos) ládák, komódok, tékák, tornyos végű ágyak, lócák, sarokpadok, különböző típusú székek, fogas-tálasok gyarapították a múzeum gyűjteményét. Ez utóbbiból a legkorábbi 1788-as datálású. A sokak által megbámult „gondolkodó székek" a módos parasztgazda tekintélyére utalnak. A paraszt-polgár ízlését, szemléletét a század elején készült teljes szobabútor idézi. A régi parasztházak berendezéséhez egyebek közt itt is hozzá tartoztak a különböző világító eszközök, a faliórák, faragott mángorlók, szíjrózsás kulacsok, pipatóriumok, a sokféle anyagból készült pipákkal. A gyűjtemény közel hetven pipát számlál, zömük a XIX. századból származik, de akad XVIII. századi példány is. A pipák egy része (az un. fekete és veres pipa) a debreceni mesterek kezéből került ki. A több vonatkozásban önellátó paraszti háztartások hajdanvolt eszközei a funkció, a forma, díszítőelem szempontjából rendkívül változatosak. Felölelik a főzés, sütés, élelmiszer-tárolás, ital- és fűszertartás egész rendszerét, a kenyérsütéstől a szappanfőzésig. Anyaguk is igen sokféle. E téren legnagyobb szerepet játszott a kerámia. A különböző rendeltetésű cserépedények: kancsók, korsók, kanták, bodonok, tejesköcsögök, szilkék, csuprok, tálak, tányérok és egyéb fazekas készítmények száma megközelíti az ezer darabot. A tányérok zöme a XIX. század második felében készült. A használati edényeken kívül díszedények is vannak a gyűjteményben. Az égetett agyagedények különböző színű mázzal, festéssel, karcolással díszítettek. Köztük leginkább az un. közép-tiszai stíluscsoportba tartozó, főként debreceni edények és néhány dél-alföldi fazekasközpont (pl. Hódmezővásárhely) termékei találhatóak. A korsók, kanták jelentős része a körös-völgyi (révi) műhelyekből került ki. Ezek általában ekhós szekereken szállítva jutottak el ide, és vásárokon szerezték be a családok. A gyűjteményben tekintélyes számban megtalálni a nádudvari fazekasok jellegzetes fekete edényeit is. Igen érdekesek a zöld mázas mezőtúri butellák vésett, karcolt szövegei. Gyakran tükrözik ezek az 1870-80-as évek sajátos népi humorát: „Nézze szomszéd asszony de szép bútellám van. Ha tudná hol vettem mindjárt venne onnan Asszonynak alkalmas belőle szürcsölni Ha rajta érik is könnyen tudja dugni Teszi a zsebibe vagy a csecse közé. Ha belép az ura kacsint szeme közé. " 22