Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

gyelországból érkezik a külföldi látogatók zöme. Ugyanezekből az országokból, illetve a hajdani Vietnámból és Csehszlovákiából, továbbá Bulgáriából, Finnországból, Svédországból hivatalos küldöttségeket, valamint énekkari csoportokat is többször fogadott a múzeum. Az intézmény információiban, reklámjaiban igyekszik követni az érdeklődés és igények változásait. A korábbi orosz nyelvű tájékoztatások, tárgyfelírások mellett megjelentek a német, utóbb a lengyel nyelvű összefoglalók és a magyaron kívül német nyelvű színes plakátok is. A Bocskai István Múzeum eddigi történetének legfőbb jellemzője a megújuló célratörés, a személyes és közösségi áldozatok sora, évtizedekben mérhető együttműködés a Hőgyes-gimnazisták egymást váltó nemzedékeivel és szerteágazó kapcsolat a város lakosságával. Lényeges kiemelni: Szoboszló múzeuma szinte mindenkor élvezte a Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezet szakmai és erkölcsi támogatását, a helyi városvezetés segítőkészségét. A negyven év kísérő jelensége volt az is, hogy a múzeum a kölcsönösség jegyében támogatást remélt és kapott valamennyi oktatási és kulturális intézménytől, szervezettől. A változó viszonyok között így született és fejlődött az a többek által régen várt intézmény, amely példájával, gyűjteményeivel, különböző rendezvényeivel szolgálta, s szolgálja a város lakóinak kollektív önbecsülését, a helyi kultúrát és az idegenforgalmat. Az önálló múzeum létesítését a hagyománytiszteleten kívül a nagy történeti múlt és a fürdővárosi rang teljességgel indokolta. A gyűjtemény gyarapításának üteméről és a kiemelkedő muzeális értéket adományozókról a második számú melléklet nyújt átfogó képet. Az adatok szerint míg 1958 decemberében a helyi múzeum tárgyi anyaga és segédgyűjteménye együttesen körülbelül három-négyszáz darabot számlált - noha fejlesztésének számos akadálya volt -, ma felülmúlja a negyvenezret. 16