Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)
Tartalom
ákjainak értékmentő aktivitása és megújuló lelkesedése, párosulva a lakosság áldozatkészségével. 1957 őszétől kezdődően a diákok három és fél évtizeden át gyűjtötték a muzeális kincseket Szoboszlón és környékén. (A legsikeresebb gyűjtők nevét lásd az első számú mellékletben.) A mindössze negyven négyzetméter alapterületű kamara-kiállítás két kis teremből állt, s a város néprajzi és helytörténeti emlékeiből adott némi tájékoztatást. Berendezése a diákok munkájának, odaadó szervező tevékenységének köszönhetően a szülők, magániparosok, ipari szövetkezetek, ládagyári dolgozók segítsége révén jöhetett létre. A grafikai munkák elvégeztetésére némi pénzügyi támogatást nyújtottak a tanácsi szervek is. Az új kulturális „intézmény", pontosabban a múzeumi kiállítás alighogy megvalósult, máris akadtak kételkedők, akik az akkori viszonyok között Debrecen árnyékában kétségbevonták egy ilyen kezdeményezés fontosságát, egyáltalán szükségességét. Mások nem bíztak a további gazdagítás lehetőségében, mert mint mondták: a világháborúk idején az emlékek jelentős része eltűnt, megsemmisült. (Bocskai lószerszám, gazdaköri jegyzőkönyvek stb.). Ismét mások az iskolai kezdeményezést lekicsinyelték, elhallgatták, sőt „partizánkodásnak" tekintették. Ennél sokkal nagyobb probléma volt azonban, hogy az első hat évben a működés költségeire, értékesebb muzeális tárgyak megvásárlására egyáltalán nem állt rendelkezésre anyagi fedezet, csupán „köszönőlevél". A nehézségek ellenére a kiállítás minden hét végén (szombaton és vasárnap) rendszeresen fogadta a látogatókat. A teremőri feladatokat gimnazisták, gyakran szakkörösök látták el, önként vállalva az őrzést, alkalomadtán a kisebb takarítást is. A diákok legjobbjai (pl. Kovács Gyula, Szilágyi Zsombor) az ügyelet mellett nemegyszer szellemes tárlatvezetők voltak, s mindezt a iátogatók nagy elismeréssel nyugtázták. 1 2 Többször előfordult, hogy nem csupán helyből, hanem más városból érkező múzeumi látogatók is küldtek (hoztak) muzeális értékeket, tapasztalva a különleges példát, a fiatalok lendületét. 1 3 Sem a múzeum működését, sem a gyűjtőmunka intenzitását nem tudta megtörni az anyagiak hiánya. A leltárnapló adatai szerint a gyűjtemény darabszáma évről évre növekedett, s a kishitűekkel ellentétben nagyon sok vendég sürgette a múzeum fejlesztését, a kiállítás bővítését. 1961-ben az Országos Műemléki Felügyelőség restauráltatta a középkori templomerőd egyetlen megmaradt sarokbástyáját, a hozzá tartozó mintegy húsz méter hosszú lőréses téglafallal. 1 4 A következő évben a történelem szakkör a Déri Múzeum szakmai segítségével és a tanács 11
