A debreceni Déri Múzeum állandó természettudományi kiállításai. Ásványok világa. Tájunk madarai (Debrecen, 1999)

szinte csak repülő madarakat zsákmányol. Az erdő, és erdőszélek madárvilága. A lappantyú (Caprimulgus europaéus) alkonyatkor indul el megszerezni a kizárólag repülő éjjeli rovarokból, lepkékből álló táplálékát. Pici csőre mögött nagy, öblös szája van. Gyakran látható állatok közelében, ezért kecskefejőnek, kecskeszopónak is hívták, arra gondolva, hogy ellopja a tejüket, pedig csak a trágyában lévő számos rovar miatt jár oda vadászni. Fészket nem épít, tojásait az erdő puszta talajára rakja. Rejtett életű madár, jelenlétét legtöbbször csak éjszakai hangja árulja el, nappal öreg fák ágam hosszában ül, beleolvadva a kéreg szülébe. Ősszel elvonul Afrikába. A gömb alakú, zárt fészkét fucsomó, avar alá rakó sisegő füzike (Phylloscopus síbilatrix) elsősorban a hegy- és dombvidék lomberdeiben költ. A lombok közt élő rovarok, hernyók adják fő táplálékát. Vonuló. Háborítatlan erdőrészekben fészkelő ragadozó madarunk a héja (Accipiter gentilis) tápláléka igen változatos. Madarak, emlősök, olykor rovarok és hal is szerepel étlapján. Régen sokszor a baromfiudvarokból szerezte táplálékát, ma elsősorban a fácántelepek környékén jelent veszélyt. Fészkét nagy erős ágakból legüikább maga építi, de néha más ragadozó madarak fészkét is elfoglalja. 2-5 tojását márciusban rakja le, mindkét szülő költ. Herman Ottó több néven is ismerte: hejjő, kurhéja, tikhordó kánya, tikölő kánya, héjjamadár, gara, stb. Állandó madarunk. A kis őrgébics (Lanius minor) vonuló madár. Május elején érkezik, augusztus végén költözik. Inkább a nyílt térségeket kedveli, fészkét főleg utak menti fasorokba, erdősávokba a fakoronába rakja, s peremét gyakran díszíti virágzó zöld növényekkel. Táplálékát, amely főleg bogarakból áll, réteken, legelőkön, magas ágon ülve figyeli, s a földről szedi össze. A népnyelvben ismert még fejes gébics, nyári gébics, szűri gébics, bábaszarka néven is. Az ökörszemnél és füzikéknél is kisebb termetű madár a sárgafejű királyka (Regulus regulus), amely nemcsak hazánk, de Európa legkisebb madara is. Régiónkban főleg ősszel és télen látható. Fészkét, amelyet mohából készít, hernyó- és pókszövedékkel rögzíti a dús lombozatú lucfenyő vékonyabb gallyaihoz. Csészéjét tollakkal, szőrrel béleli ki. Táplálékát apró rovarok, peték, bábok, 31