Debrecen és a magyar irodalom (vezető a Déri Múzeum állandó irodalmi kiállításához. Debrecen)

a fogságból két hete szabadult Kazinczyt. Nem ekkor ismerkedtek meg, de ez a találkozás tovább fokozta Csokonai tiszteletét Kazinczy iránt. Rendszeres kapcsolatukat bizonyítja az a könyv is, amelyet Csokonai Kazinczytól kapott. A fontos esztétikai munkát Kazinczy Kufsteinben olvasta. A könyv bejegyzéseit a börtönrács rozsdájából készített tintával írta. 1802. június 11-e tragikus napja volt Debrecennek. Ezen a napon hatalmas tűzvész pusztított végig a városon. Leégett a Nagytemplom, a Kollégium és még kb. ezer ház, köztük Csokonaié is. A tűzvészről Bessenyei György is versben emlékezett meg. 1804 tavaszán Csokonai felkérést kapott Nagyváradról, hogy írjon gyászverset Rhédey grófné temetésére. A felkérésnek lázas betegen tesz eleget a költő. Mégis elutazik Nagyváradra, sőt a temetésen maga szavalja el a hosszú verset. A lélek halhatatlansága, amely Halotti versek címen még Csokonai életében megjelent, az önkényes csonkítások, változtatások miatt nem sok örömet jelentett a beteg költőnek. A temetésen szerzett újabb megfázásból már nem tud kigyógyulni. Hiába a gondos ápolás, a barátok biztatása, 1805 január 28-án meghalt a harmincegy éves költő. A Hatvan utcai temetőben ma ércpiramis áll Csokonai sírja fölött. A síremlék felállítását (1836) azonban hosszú és elmérgesedett vita előzte meg. Ezt a vitát Árkádiapör néven emlegeti az irodalomtörténet. Kazinczy ugyanis Csokonai sírjára ezt a feliratot szánta: „Et in Arcadia ego", azaz „Árkádiában éltem én is." A vita tulajdonképpen az „Árkádia" szó jelentése körül zajlott. Árkádia (görög pásztorvidék) a költészetben átvitt értelemben idillikus környezetet, egyszerű szépséget jelentett. Erről a jelentésről azonban a debreceniek (főleg Kis Imre) nem tudtak, és így a konkrét jelentés szerint értelmezve (marhalegelő), szándékos sértegetésnek fogták fel Kazinczy javaslatát. A vita, amely 1807-ig tartott, igen élessé vált. Kazinczy megragadta az alkalmat, hogy ezen a példán keresztül kipellengérezze a provincializmust. Ezzel együtt azonban elítélte a Fazekas Mihály nevével fémjelzett plebejus, demokratikus szemlélet és a népi hangvételű költészetet is. Az Árkádia-per irodalmunk első folyóiratvitája volt. Hosszú időre megrontotta a viszonyt Kazinczy és Debrecen között. Ez a vita ugyanakkor országosan ismertté tette Csokonai nevét. Halála után egymást követték kötetei, versei népszerűsége egyre nőtt. Csokonai iskola társai, barátai, tanítványai szívesen emlékeztek vissza a költővel kapcsolatos vidám élményeikre. A feltűnően tehetséges, különc viselkedésű poéta csakhamar legendák hősévé vált. A diákok később is a merev szabályokkal való szembeszegülés példáját tisztelték benne. Versei szóban és kéziratban is terjedtek, néha teljesen folklorizálódtak. Petőfin kívül nincs a magyar irodalomban még egy olyan költő, akit a nép annyira saját fiának tekintett volna, mint Csokonai Vizez Mihályt. A későbbi korok költői közül többen is felismerték Csokonaiban a nagy elődöt. A Csokonai-kultusz ápolására 1890-ben hivatalosan is vállalkozott a Csokonai Kör. Számos kéziratot, a kiállításban is látható relikviát, pl. Csokonai tilinkóját, Lilla gyűrűjét, emlékkönyvét stb. a Csokonai Kör gyűjtötte össze. Debrecennek szinte szimbólumává vált Csokonai alakja. Kapufaragványokon, mézeskalácsformákon, 19