Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Január 21-22. éjjelén meggyalázták a debreceni Nagytemplomot. Kilenc helyen fölírták festékkel a falára: Üsd a reformátust ! S a papi szék ülőjére emberi excrementumot kentek; a pap zsoltárát is besározták vele. Nesze neked, Debrecen! Vagy ahogy hívatni szereted magadat: Kálvinista Róma! Ez a barbárság, több mint bizonyos, katolikusoktól ered. Az oka első sorban: Baltazár Dezső püspök, akire halálosan fenik a fogukat a pápisták, különösen a szekularizáció miatt. Ezt nem vallják be, csak a püspök filoszemitizmusát hánytorgatják untalanul. Minthogy nem bírnak Baltazárral szép módon, minden eszközre készek. Meg akarják buk­tatni, le akarják mondatni főpapi hivataláról; de Dezső pápa hasonló stílusban válaszol: „Sz.. .k nektek lemondani!" így aztán, amilyen a mosdó, olyan a törülkö­ző. 133 - Éppen Márk Endre volt polgármesterünkkel találkoztam a templom előtt, azon a gyalázatos éjre virradt szombaton; irtózatosan ki volt kelve magából: kékveresbe játszott az arca, féltem, rögtön megüti a guta. „Kérem! Kérem! Ez irtó­zatos!" - untalanul ezt hörögte. Bevitt a templomba; megmutatta a gyalázkodás helyeit. „Ezt már nem lehet lenyelni!" - mutatott magából kikelten a kimondhatat­lan corpus delictire. Bizony, ezt nem, mondottam mély meggyőződéssel... Iste­nem, Uram! Újra benn vagyunk a XVI. század közepében. Contrareformátió! Újra színpadra lépnek Sámbár és Matkó uraimék, s zeng a „Vén bial orrára való kari­ka" - „Benn sült vörös kolop" zamatos dallama. 134 Modern embernek pazar egy élvezet ez! Minden ellenségeskedés, veszekedés fókuszában papok állanak. A bé­kesség és szeretet emberei. De jó, hogy nem hallgattam édesanyám szavára, aki erővel teológust akart belőlem faragtatni. Egy Franciaországból hazakerült tanítványom, aki négy évig volt ott internál­va, hazahozott egy francia újságot, amely közli fordításban „Hindenburg" c. ver­semet. Ezt a megjegyzést fűzi hozzá a lap: „Ez a barbárok himnusza!" 135 Tehát: Oláh Gábor a barbárhimnusz európai hírű szerzője. Puff nekem! Ideírom ezt a verset, mert ez aligha jelenik meg kötetben: 133 A politikai hatalomért folyó küzdelem felekezeti ellentétektől sem volt mentes. A keresztény kurzussal szembenálló Baltazár Dezső püspök a jobboldali konjunktúra ki­használásával vádolta a katolikusokat. Az ellentétet provokációk is szították. Ezek közé tartozott a Nagytemplom meggyalázása. A rendőrségi nyomozás eredménytelen maradt, ezért a református presbitérium a belügyminisztériumtól elfogulatlan vizsgálatot kért. A nyomozás megállapította, hogy a provokáció a szélsőjobboldal által mozgósított pallagi gazdászok műve. Kiderült a tettesek személye is, de nem vonták felelősségre őket. (Vö. Tokody 1986, 195-196.) 134 Sámbár Mátyás (1617-1685) katolikus és Matkó István (1625-1693) reformárus hitvi­tázók. Sámbár munkájának pontos címe: Egy vén bial orrába való karika (1664). A Be7intsült veres kolop (1666) szerzője pedig Pósaházi János (1626-1686). 135 Journal, 1916. november 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom