Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

1902. március 15-én jelent meg legelső verseskötetünk, amit öten adtunk ki Bokréta címen. A név a Baja Miska kunkorgós agyából pattant ki, s később fogalommá vált.

49 Ötünk közül legalább kettő-kettő mindig együtt járt, s úgy mutogattak ránk: „Ahol meg a Bokréta!" Más néven a ránk agyarkodók nyelvén: Csizmás volt a cot vágott a gond vagy a szenvedés (...) A feje, koponyája kissé ferde (...) A szája nagy, az ajka vastag. Csak mély tüzű sötétbarna szemében lobogott valami fanatikus láng. Ha beszélt, hevesen és idegesen beszélt, tulajdonképpen a szemei mondták el igazán: mit akar (...) a Négyesy-órákon ő volt a vezérszónok, a félelmetes bíráló, a sokat tudó, jól értesült ember. Debreceni horizontú, még akkor sík-lelkemmel idegenkedve bámultam ezt a hegyes-völgyes intellektust (...) De mert valami kedves hűség volt benne: megszerettem. Ragaszkodott is hozzám: mindketten verseket írtunk, én szavalgattam a magaméit, ő pedig négyszemközt felolvasgatta a maga kis, szigorú formájú, modern szonettjeit. Filigrán művésznek láttam, más volt, mint én, ezért is szerettem. (...) Ros77íers/ío/7rz-fordításommal én vittem be a pesti Egyetemre a nagy norvég írót; Juhász Gyula és Zalai Béla (...) pompás előadással kísérte bemutatkozásomat. (...) Juhász Gyula legrokonszenvesebb vonása az volt, hogy nagyon tudta értékelni, sőt magasztalni a mások elért sikerét. (...) Ennek az volt az oka, hogy ő maga sóvárogta legjobban a biztatást és dicséretet; mert, valószínű, sohasem bízott igazán magában. (...) Rajong a szebb és művelt Nyugatért (...) Nagy szerénység jellemzi ezt a költőt. Juhásznak nemigen vannak az önmaga halhatatlanságát sejtető víziói vagy bizonyító gondolatai. Költői ruhája, különösen a kortársakhoz mérten, rendkívül egyszerű." (Durkó 1954, 222-231., vö. Péter 1962.) - Kosztolányival, ahogy a naplóból is kiderül, nem volt mély barátságban. Becsülte, noha alkatilag távol érezte magától: „Mostanában, hogy nincsenek Goethék, Kosztolányiban meg tebenned látom az erős ifjúság csak diadalmaskodható mintáját." (O. G. Madai Gyulához, 1904. júl. 24. - DIM) Később már - bizonyára nem függetlenül Kosztolányi róla megjelent kritikájától (lásd 111. jegyzet - távolságtartóbb: „...Juhász Gyula! Az istenek meglehetősen összekötötték már eddig is sorsunkat. S én nem vagyok olyan lelkű, mint Kosztolányi Dezső, akit azért becsülök." (O. G. Juhász Gyulához, 1908. febr. 9. - DIM - Kiemelés tőlem. - L. L.) 49 Eredetileg csak Oláh, Gulyás József és Madai Gyula alkották a Bokréta körét, s csak később csatlakozott hozzájuk Gyökössy Endre és Baja Mihály. Az antológiának is a Hármaskönyv címet szánták. Oláh mindenképp a Franklin Társulatnál szerette volna kinyomatni, mert úgy érezte, ez rangot jelentene. Mivel azonban a debreceni nyomda jóval olcsóbban dolgozott, így emellett döntöttek. A kötet nem pusztán néhány induló költő megmutatkozása, hanem mögötte határozott költészetfelfogás és világkép, a népnemzeti iskola (századfordulós) eszméi, ezek érvényesítésének és megújításának szándéka húzódott meg: „Csak azt a magyar szellemű irányt (...) csak azt ne tévesszük soha szemünk elől! Ki meri mondani, hogy ma rosssz idő jár a költőre? Most, amikor egy elpuhult, idegen úton tévelygő nemzetet kell visszahívni vagy visszaverni apái útjára! Lehet ennél nagyszerűbb életfeladat? (...) De azt se felejtsük el soha, hogy összetett vállakkal, egyesült erővel vívjuk nagy harcunkat! ha a zsidók összetartanak: tartsunk össze mi is! ...Tudod, mit szeretnék két esztendő múlva? Azt, hogy akkor hármacskán kiadnánk egy kötet költeményt, verseink legjavából. (...) Ha más nem akar új ösvényt vágni: hát vágunk mi! (...) Roppant munka lenne megbolygatni a mai állapotokat - de dicsőséges is lenne. S ki ne adna a dicsőségért holmi hitvány életet?" (O. G. Gulyás Józsefhez, 1900. nov. 18. - DIM) „Hiába sóhajtozza nekem Gaál Mózes uram, meg akárki, hogy csak a prózának van jövője! nem igaz! Aki ilyet mond, rövidlátó. Éppen most nem lehet azt mondani, ebben a megcsömörlött korban, mikor valami jó hánytatóra van szüksége a nemzetnek. A népies-nemzeti