Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

A jövendő esztétikusát, aki 1900 és egynehányban boncolgatja majd költészetemet, már előre megnyugtatom, felvilágosítom költészetem forrásait illetőleg. Főforrás persze magam; ezt nem is számítjuk. Ezen kívül hármas nagy kútfeje van egész költészetemnek: Petőfi, Shakespeare és a Biblia. Petőfitől a világ költői meglátását, Shakespeare-től a kifejezés nyers erejét, a Bibliától az ünnepélyességet, a lapidáris egyszerűséget tanultam. Nyelvem korántsem Aranyé, ahogy ma hiszik, hanem a szüléimé. Itthon tanultam. Költészetem kezdettől fogva egy volt életemmel; legelső, kilencesztendős korombeli versem: hógulyázásról

154 énekel, mert hógulyázni véghetetlenül szerettem! Sokkal hamarabb és szenvedélyesebben, mint a leányt. Míg hógulyáztam, nem is voltam szerelmes. S mitőlönfogva szeretni kezdtem: felhagytam a hógulyázással. Úgy látszik, a lényeg, ti. a szerelmem, megmaradt, csak tárgya változott. Még az is szembeszökő, hogy a hógulyákat én gyúrtam össze, a lányok ellenben engemet gyúrnak össze. (...) Utálatos, pöffeszkedő, úri paraszt rendje világtól elmaradt Debrecennek! Mit fened rám mondvacsinált fogadat, bolond? Ugatsz, mint az országúti ebek? Bolond! Ebugatás nem hallatszik menny országba. Lenézed bennem fitymálva a parasztot? Én nézek el fölötted, tökfejű buta dandár! Hát a te őseid mik voltak? Talán nemesi levéllel és raccsoló nyelvvel bújtak e gyászvilágra? Pucér emberek voltak, akár az én eleim. Mit szégyellsz bennem? Mit nézel le bennem? Ruhámat? Bolond... szidjad az olcsó szabót! Modoromat? Hm... kutyával kutyául kell bánni. Te pedig kutyább vagy a kutyánál, debreceni üresfejű botnemesség, mert egyre kapkodsz a sarkamba, míg ki nem rúgom a fogadat. Egyébiránt biztosítalak, hős Kölcsey és ti, többi roncs-emberek, hogy az én gondolataimat még akkor is mérlegeli a ti nyíleszűbb unokátok, mikor belőletek egy fejfányi emlék sem maradt. (...) November 20. kárpótolt november 19-ért!

155 Betért hozzánk előretörő homlokú Szabolcska Mihály, s egy pár költeményét felolvasta a Csokonai Kör ülésén.

156 Szabolcskának olyan a költészete, mint a tiszta tej: egészséges, táplál, megnyugtat, a világért nem izgat. A ruházata cseppet sem pompázó; versei szinte „rongyos 154 Hógolyózás. 155 Könyves Tóth Kálmán verseit kellett végighallgatnia. „Versei olyan rosszak, mint a kapadohány a dohányok közt" - írja naplója itt nem közölt részében. 156 „1907. november 20-án hagyományos Csokonai-emlékünnep az Arany Bika dísztermében. Ezen az ünnepen Rácz Károly Csokonai-nyitányát játszotta zenekarával, Géresi Kálmán megnyitót mond, Báthori Mariska színésznő Csokonai » A rózsabimbóhoz« és Farkas Imre »Narancsvirag« c. dalát énekli, Oláh Gábor »Csokonai és Petofi« címmel értekezik, Szabolcska Mihály hat verset olvas föl sajtó alatt lévő új verseskötetéből." (Asztalos 134. - DIM)