Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

* A nagy magyar alföld legmagyarabb városához ezer meg ezer emlék kapcsol engemet. Itt születtem, itt növekedtem, itt játszottam végig gyerekkoromat; itt tanultam ki az iskolát, itt kezdtem bontogatni szárnyamat, hogy másoknál magasabbra szállhassak, s itt sütött rám legelőször a dicsőségnek is néhány sugara. Ide térek most is. Imrén választok tárgyat, embereket. Mert ezek az emberek itt magyarok; lezajló történetük nem valami hangos; a nagy világ ne is álmodja - de nekem érdekes, mert magyar. Egy régi, szegény családhoz térek be. Régi nemzetség, mert ősei nemes emberek lehettek; bár a kutyabőr elkallódott, s a mai unokák nem vallhatják egész joggal nemesi voltukat. De azért a Tasnádi család

2 nemesi család. Ma már elszegényült emberek, de arcuk mutatja, hogy színmagyar ivadékok leszármazottjai, ha keveredett is már a vérük idegennel. Mikor az öreg Tasnádi Mihály megesküdött feleségével, Báthori Zsuzsannával, éppen semmije nem volt a világon; csak két erős, nagyon erős karja. Katona volt. A porosz háborút végigdobolta. Erdemjelt is kapott. Nem sokáig tartogatta: első gyermekük játszogatott vele, s elvesztette. De az obsitjára büszke volt Mihály gazda, büszke, halálig! Agya fölé akasztotta, hogy szeme mindig rajta lehessen. Katonaságáról nagyon szeretett beszélni. Nagyította is egy kicsit a dolgot. Gúnyolta a mai jellemző voltával és egyszerre egyénisége rendkívüli jelentőségével: „[feljegyzéseim személyes értékűek, de az én életem is a huszadik század elejének a keretébe esett, s az a kor még egy ember életével kapcsolatosan is oly érdekes, hogy méltó minden vonatkozásban az emlékezetre. Azonkívül az én lelki fejlődésemnek és tusakodó életemnek is hű tükre ez a két könyv, érdekesebb olvasmány pedig nincs a világon, mint egy lélek fejlődésének, kibontakozásának a rajza..." (O. G. a Petőfi Társaság elnökségéhez. 1923. dec. 30. - DIM) A hagyatékában fennmaradt jegyzetek alapján látható, hogy Oláh néha előre, piszkozatban írt meg egy-egy bejegyzést, s csak ezután másolta be a naplójába. Sőt gyakoriak megjelent tanulmányai, esszéi, valamint előadásai, beszédei és a naplóbejegyzések közötti mondat- és bekezdésszintű egyezések is. S számtalan esetben előfordul az is, hogy jóval később rögzíti élete egy-egy eseményét. A napló köteteit először a Petőfi Társaságra akarta bízni, az első kettőt át is adta a társaság titkárának. Komáromi János, a Petőfi Ház titkára 1924. február 29-én értesítette Oláht, hogy a naplókat elhelyezték az irattárban, s ígéretet tett arra, hogy betartják kérését, vagyis a naplókat Oláh életében senkinek semmi szín alatt ki nem adják. Később, ahogy ez majd olvasható is, bizalma megingott és visszakérte a már átadott köteteket. (Lásd a III. kötet 238. sz. jegyzetét.) Ma a II-V. kötet és az első kötet első negyvennyolc oldalas kézirata a Déri Múzeum irodalmi gyűjteményében (Debreceni Irodalmi Múzeum) található, az utóbbi kötet 49-193. oldalas folytatása pedig a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában. 2 Oláh családja: Tasnádi Mihály az apja (Oláh Mihály), Báthori Zsuzsanna az anyja (Kovács Zsuzsanna), ő maga Sándor néven szerepel.