Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
1881-1902 Egy család története 1 ...Azt tartják, hogy a költő dolga csupa gyönyörűség, mert amit ír, amit alkot, képzeletében szövi meg; nem éli mindazt által, aminek színt és hangot ád - mert nem is élhetné mind által; csak egyéni életének hullámzó folyásából ragad ki egyegy eleven részletet, s annak a színével költeménnyé varázsol valami meg nem történt, de megtörténhető eseményt. Embereket fest, kikben legtöbb van magából, természetszerűleg - de aztán alkotóképessége egészíti, alakítja, másítja, tarkítja őket, céljának megfelelően. Ez pedig gyönyörűség! ha fárasztó is: csak gyönyörűség! - Igaz. De gyakorta megesik, hogy a költő olyan tárgyba kap, ami szeme előtt folyt le; embereit úgy ismeri, mint önmagát; a mozgató okokat oly tisztán látja, mint a napot; a szereplő személyek érzéseit, indulatait úgy érzi, mintha csak szívén, lelkén futnának keresztül. S megeshetik, hogy ez a tárgy komor, ezek az emberek komorak, ez a történet szomorú, s mindez, ami belőle a költőt érinti: lehangoló - vajon lehet-e ekkor is gyönyörűségről beszélni?... 1 Oláh naplója első kötének első tízegynéhány oldala műfaját tekintve inkább önéletírás, semmint napló. A történeti idő tekintében és néha szó szerint is megegyezik A táltosfiú, ill. A szárnyas ember című önéletrajzi fogantatású regényeivel. Nem lehetetlen, hogy ezekhez készült, esetleg az elsőnek még változata is, s Oláh csak később gondolt arra, hogy naplójához illessze. Emellett szól, hogy e rész eredeti címe - Egy család története - elé csak később írta oda az Itt kezdődik Oláh Gábor naplója 1881-1902. megjegyzést. A kétféle szövegrészt világosan elkülöníti, s egyben későbbi összetűzésüket igazolja, hogy az első pár oldalnyi bejegyzésben többnyire fiktív nevek szerepelnek, míg a későbbiekben már saját nevükön fordulnak elő a szereplők. Még az 1902 és az 1906 közötti részek is összefüggően, a visszaemlékezés szemszögén át beszélik el egy-egy év fontosabb eseményeit. Oláh vélhetően azért kapcsolta e részeket a tényleges naplóhoz, mert - ahogy majd olvasható is egész életét meg akarta örökíteni a későbbi korok számára. Összeillesztésüket megkönnyítette, hogy íróját elsősorban és egyre inkább az a szándék vezérelte, hogy megmutassa igazi valóját, amelyet szerinte a kortársak nem ismertek, pontosabban félreismertek. Vagyis naplója ön- és világábrázolását is az önéletírásokat általában vezérlő önértékelő gesztus alakítja. Amit 1941 januárjában élete céljáról Kardos Albertnek ír - „1. megfesteni a magam egyéni képét, 2. megfesteni a korombeli magyarság lelkét" (1941. jan. 23. - DIM) -, a naplóra is igaz. Szintén ezeket az indokokat említi, amikor naplója első két (itt a második és a harmadik) kötetét megőrzésre átadta a Petőfi Társaságnak. A Petőfi-ház kézirattárában való elhelyezésüket ugyanis egyszerre indokolta élettörténete általános érvényűségével, kor-