Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

tem közülök. Hogy más lettem, mint ők, inkább irigyeltek és lesajnáltak, mint magasztaltak. Az a testvérem, aki csodálta bennem az írót, rég meghalt, szegény István bátyám. Van nem egy, aki szégyent hozott nevünkre, nevemre is. Ezekre hiába hagyna az ember akármit, sárba taposnák. Most kezdem érteni apámat, aki el akarta adni élete végén mindenét azért, hogy a gyermekeinek se maradjon semmi őseiről a világon, hanem teljesen maguk teremtsenek meg mindent maguknak. Tabula rasa.

103 Kicsit pogányos fölfogás, de van benne ratio. Könnyű annak százezreket elpengetni, akire apáiról száll a nagy vagyon. Szerezzen maga százezreket, azt pengesse el, akkor nagy fiú. A lóversenyben is hendikeppel

104 fut az a ló, amelyiknek a testsúlya könnyebb a többiekénél. Miért legyen szerencsésebb is a boldog ember a világon? Valamikor azt írtam: manapság csak az lehet nagy költő, akinek pénze van. Ady nem hiába énekelte a pénz mindenhatóságát a földön. A világtörténet érzelmi mozgatója rendesen a femina, az asszony, a nő; tehát a szerelem; a földi élet technikai mozgatója a pénz; a pénz hatalmának megkerítője a férfi, a nőt vonzó ragyogó szörnyeteg a pénz, minden bű vének és bájának értékmegadója a pénz, mert a szépség is pénzen vehető. Tehát a költőnek volna mint a legférfibb férfinak szüksége arra, hogy aranyak csengjenek a zsebében. Mert a költő vívja a legszívósabb tusát a szépért, az eleven lábon járó asszonyi állatért. Ha pénze nincs: még a kardot sem szerezheti meg a ragyogó küzdelemhez. Tehát szegény legény, álomkriptarakó lehet, de nagy költő nem. Petőfi sem volt. Hiszen álmainak csak a kapujához ért el. Amit megírt, majdnem semmi ahhoz, amit megírhatott volna és mégis csodáljuk. Csodáljuk, mert volt egy nagy kölcsönadója; a tündér ifjúság. Ez adott neki aranyat és gyémántot annyit, hogy elkápráztathatta vele a tündöklő szép asszony, a testet öltött szépség szemét. Na és itt vagyok én. Szegény voltam mindig, mint a templom egere. Lehettem én nagy költő? Feleljen más, én hallgatok. Régen olvastam új könyvet. Régen idegent, régen magyart. A legutolsó könyv, amit saját szememmel még végigbetüztem, úgy hiszem, a saját regényem volt: A láthatatlan diák. Milyen gyönyörűség az előkönyv látása, kézbe venni, megforgatása, levelenként lapozása, tapintása, szagolása. Igen, még a szaga is olyan ingerletesen jó a nyomtatott új könyvnek. Nekem élvezet volt a fölvágása is, levelek szétzilálása, a lapszámok helyességének megállapítása vagy az ívek elrendezési hibája. Misére bocsájtani, a legminimálisabb átvételi ár mellett. Ha az átvétel megtörténnék, úgy magától értetődően semmiféle észrevételünk nem lehetne az ellen, hogy a kiadványukban szereplő művek a Csokonai Kör által második kiadásban láthassanak napvilágot. Mind az ideig azonban, míg fenti kiadványokból raktárkészletünk áll fent, a II. kiadás megjelentetése ellen vétójogunkat vagyunk kénytelenek megtartani." (DIM) 103 Mindent újra lehet kezdeni. 104 Hendikep: a gyengébb ellenfélnek adott előny.