Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

Udvardi tanár úr megnézte, hogy állok és átadott Vendt tanársegéd úrnak, megadva neki az utasításokat. Vendt tanársegéd úr valamikor mint tüdőbeteg került a belklinikára. Meggyógyult, itt maradt, orvos lett belőle. Művelt, olvasott, okos ember. A legelső napon azzal lepett meg, hogy a „Laura fátyola" című verseskötetem „ Szépasszony" című versét a Shakespeare tizennyolcadik szonettjével hasonlította össze és mutatta ki, hogy fő gondolatban megegyeznek. Bámultam és jólesett, hogy egyik fiatal orvosom vesz ilyet észre, nem pedig kritikusaim. Azután beszéltünk Rilkéről, Arany János nagyságáról, Ady értékéről és álértékéről. De nemcsak az irodalomhoz ért: olyan jó cseppeket diktált (...), hogy pompás nyugalmas éjtszakáim vannak, amilyen egy év óta nem volt. Ezeknek a cseppeknek a neve Cardiozol-dicodit. Kezelőorvosom először Szücsy doktor volt, azután Zsadon doktor lett, aki a múlt év őszén kezelt már. (...) Csobán barátomnak panaszkodtam, mikor itt járt, hogy a kis olvasóném megint itt hagyott, nem bír kijárni a Nyilastelepről

89 a klinikára. Elég kemény idők járnak, nem csodálkozom. Viszont így borzasztóan kínosan vánszorognak a napjaim. Csobán megfogadta, hogy intézkedni fog. És pár nap múlva csakugyan betámít két volt tanítványom: B. Kovács István és Lévai András VI. osztályosok. Ajánlkoznak felolvasóknak és íródeáknak. Nagyon jólesett a két fiú betoppanása, mert ismerős hangot hallok magam körül. Most már leginkább hangjukról ismerem meg az embereket. Egyik nap jön egyik, másik nap a másik. Az az érdekes, hogy Lévai is a Nyilastelepről zarándokol be, ahonnan a kis Balogh Ilonka bejárt. De neki nincs nagy hideg, sem hosszú út, sem külön elfoglaltság. Jólesik a hosszú gyaloglás, mert szabad levegőt szív a tüdeje. A kis Balogh lány is edzett gyerek, de a fiúkhoz képest nagyon lengetegen van öltözve. így lassanként megint kikerekedett a testőrségem létszáma és most már fennakadás nélkül döcög életem fakó szekere a havas, fagyos rögökön. A fiúkkal a naplómat folytatom. Hű képét akarom benne hátrahagyni utolsó éveimnek, hónapjaimnak, napjaimnak. Minden embernek az élete kész regény, csak legyen őszinte és hű. Az igazság sokszor maga a jellemző képet kapott szépség. A szépség maga a felsőbbrendű igazság. Arany János művészi szépsége reális igazság, Tóth Árpádé az ideális szépség. A szépség úgy mosolyog át a reális valóság borító arcán, mint az ősgörög alapszöveg a középkori Minnesängerek énekén. A napló kiszaggatott valóságos élet; de szépsége éppoly határtalan, mint a Dante csillagok közt röpülése. A magyar költészetet azért tartom gazdagnak, mert mind a két arca tisztán látható. Egyik oldalon Zrínyi, Arany, Madách; a másik oldalon Vörösmarty, Jókai, Tóth Árpád. Otthon Kar utcán a fiatal Mocsári doktor kezelt. Megtett szegény mindent ami csak tőle telt, vezette a Combetin-kúrát, ahogy a klinikán tanulta. Ki is húzott a 89 Nyilastelep: a város keleti szélén lévő telep. A klinikáig szinte az egész városon át kell utazni.