Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

Április végén már egész Debrecent bejárta a hír, hogy Oláh Gábor elmebajos, kény szerképzetekkel s rögeszmékkel harcol. Sőt: paralízise van. Be kellene vinni az elmegyógyintézetbe. A valóság ellenben sokkal keserűbb volt: a látásom annyi­ra megromlott, hogy kint az erdőn, Dickenst olvasva, eltűnt előlem a kisbetűs szöveg, nem láttam olvasni. Rémültömben ott rögtön verset írtam megvakulásom közelségéről: S. O. S.! Elmentem szemorvoshoz, elébe tettem látásom romlásáról való megfigyelésemet. Elolvasta - majd megölelt, annyira megörült neki. Azt mon­da: pici vérzések vannak a szemem retináján, a jobbikon nagyobb mértékben, s ez okozza a látási zavarokat. Mikor megtudta, hogy 12-13 év óta cukorbajos vagyok, megvigasztalt: ha rögtön kezeltetni kezdem a belgyógyászaton diabetesemet, az­zal együtt a szemem is javulni fog. (1940 májusa óta szakszerűen kezelnek, s ma 1940. nov. közepén, még rosszabbul vagyok mindkét bajom tekintetében, mint hét hónappal ezelőtt voltam. így áll a bál.) A nyár folyamán, a szabad levegőn éléstől, a romantikus Nagyerdőn tanyázás­tól, jobban lettem. Még dolgoztam is. Lefordítottam magyarra vagy 75 olasz verset a kis Ternayval. Azt írja az a tanártársam, az olaszok is fordítgatják verseimet (Mussolini, Dolgozatjavítás, Gábor, ne légy bolond.) Bizonyos nevem van az olasz irodalomban a D'Annunzio-fordításom révén. Mikor a Jorio leányát játszották a Nemzetiben, Olaszország-szerte így aposztrofáltak: „O. G., a nagy magyar pa­raszt költő". 47 Mindig szerettem volna kimenni Itáliába, sohasem sikerült. Leg­alább konok szellemem hadd hódítson odakint. Az új olasz költők versei elég gyengék. Ady, Tóth Árpád, Babits, Juhász, néha még O. G. is, előttük járnak. A futuristák érdekes bordalokat írnak, ditiramb-for­mában, Silvio Novaro nagyon kedves hangú költő; általában a kicsiségekben ex­cellálnak. 48 Akármit mondanak D'Annunzióról: mégiscsak ő a XX. század vezér olasz költője. Nem bántam meg, hogy éppen őt fordítottam magyarra, s neki is éppen Alkyone kötetét és Jorio leánya drámáját. 49 A nyelve hatalmas. Tömérdek szót használ. Nagy zenei érzéke van. Mint nekem. De korántsem hasonlítunk egy­máshoz. Én sokkal többrétegű és reálisabb szemű költő vagyok. 47 Csak 1941-ből sikerült találnom egy olasz újságot, mely „nagy magyar paraszt költő­nek" nevezi Oláht: Amore per Y Ungheria. Giornaie di Genova, 1941. november 27. 48 Silvio Novaro (1866-1938): olasz költő, író. 49 Az Alkyone kiadására több kísérletet is tettek. Ternay Kálmán Sinka István révén kapcsolatba lépett Püski Sándorral. 1940. november 9-én kelt levelében arra biztatta Oláht, hogy feltétlenül fogadják el Püski ajánlatát: „...az összes nevesebb pesti kiadónál megpró­báltam, hátha kiadnák még ebben az évben vagy előnyösebb feltételek mellett, de nem sok biztató jel van rá, eddig legalábbis. Azért amondó vagyok, hogy kár lenne elszalajtani ezt az alkalmat, Püskinek csodaszép betűje van, vedd meg Sinka Vád-ját és meglátod, még nem láttam ilyen csodaszép betűt. Ugyanabban a formában akarja kiadni, leszámítva a daróckötést, ami DAnnunzióhoz természetesen nem vág." (DIM) - A kötet csak 1942-ben, Oláh halála után jelent meg Triesztben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom