Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

ettől a pillanattól fogva Herczeg észre se vett. Került és kikerült. írtam is neki egyszer - a Daán-per idején -, de nem is válaszolt. Azelőtt váltottunk levelet, cseréltünk ki könyvünket. Na jól van. Nem sokat szoktam adni ellenségeimre, de barátaimra sem. Végül Kéky Lajos mondja meg: hogy elkéstem, Herczeg ezért orrontott meg. Igen? Na hát vaskarika az orrába, mint a vén bialnak. Azóta elszakadtunk egymástól. Másodrendű alak, hercegi allűrrel. Magyarországon nagy urak a svábok, de engemet ugyan nem dirigálnak. Ezt a hosszú sváb legényt nyakukra ültetik a szegény bolond magyarok; azért imponál nekik, mert „finom" és a pályája kezdetén megölt egy magyar katonatisztet. - Én valamivel többre tartom nála magamat. Adieu, Herczeg úr. * Különben, mikor a következő (1939.) év június 3-ikán a 60 éves Szabó Dezsőről felolvastam az Ady Társaságban: a közönség hallatlan ösztönösséggel tüntetett Herczeg Ferenc ellen; mikor említettem, hogy benne egy sváb fiút ültetett a legmagasabb irodalmi polcra és imád a magyar (=pesti) közönség: taps-zivatarba hurrázták a mondatomat.

16 Rákosi Jenővel együtt a zugba hajították őkegyelmét, pedig a nagy Jenőnek már szobra is áll abban a városban, ahol Madáchnak hely sem jutott, nemhogy szobor.

17 Debrecenben kezdenek rájönni, hogy mégis csak van valami értékem. Irodalomtörténeti. Ti. Csokonai 1800 táján bevitte ezt a homokos várost a magyar irodalomba. Nagy becsülete lett a révén. Száz évig élt belőle. De száz éven át senki mást nem küldött képviseletében Panteonunkba. Ekkor jöttem én 1900 táján. Száz év múltán fölvettem a Csokonai elejtette fáklyát, ki volt aludva, fölgyújtottam, s to16 Az 1939. június 3-i felolvasó ülésen elhangzott Szabó Dezső, az igaz ember című Oláhírást részletesen ismertették a debreceni napilapok: „Szabó Dezső - úgymond - tragikus ember, aki az egész múltunk ellen lázad a jobb jövő érdekében. (...) Magyarország álmodozó népe csak akkor riadt meg, mikor Szabó Dezső rámutatott arra, hogy a vezető pozíciókban ma is bevándorolt idegenek másod- vagy harmadfokú leszármazottai ülnek. (...) Az Elsodort falu megjelenése döntő diadal, mely előtt szédülten álltak az emberek. Szabó Dezső pályájának nagy fontossága, hogy felnyitotta a nemzet szemét az idegenekkel szemben. Ráébresztett arra, hogy a magyar parasztság tartotta fenn eddig hazánkat. Az Alföld - a Magyarság jövője. Ez a paraszt talaja, ezt kell népével együtt megmenteni. [Fel kell tehát osztani köztük a Duna-Tisza közét.] Ebben minden benne van: nemzetiségi politika, földbirtokreform, telepítés, az Alföld megmentése. [Szabó Dezső] azt prédikálta: ne nézzük, ki pápista, ki kálvinista, ki lutheránus, fogjunk kezet mind és legyünk magyarok. (...) Nérói fejéből az örök magyar arca nevet ránk, a szónoké." (A magyarság sorsdöntő problémái a debreceni Szabó Dezső ünnepélyen. Debreczen, 1939. június 4.) 17 1930 decemberében avatták fel Rákosi Jenő szobrát Budapesten, a New York kávéház előtt.