Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

V. kötet

És azután bejáratos lett hozzám. Nem is álmodtam, milyen gyönyörű testet fogtam benne magamnak. 17 éves; szőke germán-magyar keverék. Tar Erzsikének hívják. Valószínű, törvénytelen gyermeke egy német nevelőnőnek, aki Nyíregyházán és Debrecenben német szót tanítgatott. Anyja meghalt, apja (valószínű, de törvényes apja, Szabó) újra házasodott, s a drága mostoha elmarta otthonról a szép kis félárvát. Most valamelyik rokonukhoz kerül a lány, Tar nevű vasutashoz, s annak a nevét veszi fel. Sokat éhezik a félidegen háznál, hazulról, Nyíregyházáról, az apja nem segíti. Erzsike testi és lelki nyomorúságában, kint a Nagyerdőn, az Auguszta Szanatórium mögött, heresóval

6 megmérgezi magát (1937-ben). Vadászok bukkannak rá; a szanatóriumban gyomormosás, injekciók, azután be a belgyógyászati klinikára, s ott ápolják három hónapig. (Erről a három hónapról mint az Édenkert boldog idejéről beszél Bözsi.) Megmentik az életnek. De a méreg az agyában is kárt tett: feledékeny lesz, nem emlékszik sok dologra; elmemunkára, még könyv nélkül való tanulásra is képtelen. De igen jókedvű és igen szerelemkívánó leány. Az élvezet lesz egyetlen célja az életének. Azt hiszem, van 4-5 barátja, azokkal szimultán bonyolítja ügyeit, s hónap elején és közepén szokott inkasszálni. Gyűjti a kelengyére valót, mert állítólag meg akar házasodni. Először semmit nem hittem neki. Leszidtam. Kurválkodásból akar megélni. Sírt. Mert - mint később bevallotta - igazam volt. Azután lassanként rájöttem, elfogadható bizonyítékok alapján, hogy a sorsát, átélt életét illetőleg nemigen hazudott. Csakugyan ilyenforma múlt áll mögötte 17 éves korára, amilyet elmondott. Először azt se hittem, hogy 17 éves. Később bizony kiderült, hogy 1920-ban született. Jó gyerek. Hálás, ragaszkodó. Fiatalságát az is bizonyítja, hogy hallatlanul élvezi a test szerelmét. Még nem üzleti számításból mímeli a kéj lihegését és a kielégülés paroxizmusának görcsös vonaglásait. Most láttam először: hogy felzilálja a nőstényt is a kéj. Eddig jóformán frigidus hölgyeket ismertem, egy-kettőt kivéve. Bözsinek oly fiatal, friss, szép, tökéletes a termete, hogy szánva szánom piacra kerülését. De már vissza nem fordíthatom. Menj, menj, hová a Történet viszen.

7 Tavalyi, 1937-iki fényképét ideragasztom a másik oldalra. Mondtam neki: halálom előtt küldte az Isten, hogy megédesítse nyomorult napjaimat. Szomorúan csókolgatott és vigasztalt. (Havi x pengőkért.) Most már nem tudom megvetni az ilyen szerencsétleneket. Az élet űzi őket, nem tehetnek róla. Mások törvényes hátteret állítanak törvénytelen szeretkezéseiknek, Bözske keresi a pénzt és a férfit, mert mind a kettőt „kívánja". Májusban fölkért a Petőfi Társaság, hogy a Kölcsey-emlékünnepen (1838-1938) olvassak föl a Himnusz költőjéről, mert: nekem bizonyosan van róla mondanivalóm. 6 Mérgező káliumsó (folttisztító). 7 Katona József: Bánk bán. III. felv. - Történet: véletlen.