Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

1907. április (...) A nyomorult Krisztiáninétól igazán gyalázatos volt az elválásom. (...) Egy hónapig szívhártyagyulladásos betegségben vergődve, felkelek, s hogy minden izgalomtól óvjam magamat, ez a lehetetlen, cigány, kofaszájú szépség a lelkem lelkéig megsért, megvág, megtapos szavakkal. O, nincs undorítóbb, mint szidalmat hallani vénasszony szájából! Ez az elválás esztendőkkel rövidítette meg az életemet. (...)

86 Ennek a hónapnak a legelején fogtam egy hosszabbrendűnek szánt, görögös folyású költeménybe. Olyasféle vallomás. Egyéni nézeteim a világról, az emberekről. Ennek egy részét „Fajok harca" címen leírtam szépen, s elküldtem egy levél kíséretében a nagy Jászai Marinak, hogy ha kedve tartja, járja be vele az országot, szavalgassa. Olyan páthosz lobog benne, amilyet csak ez a mélykongású hang, ez a sajátságos Jászai-hang bírna kifejezni.

87 Kíváncsi vagyok, mit szól rá. Én Ausztriától való, mentől hamarabbi elszakadásunk útjának egyengetésére szántam. Az egésznek a címe: Gondolatok felhőfutása. - Költemény prózában.

88 (...) 15-én Géresi Kálmán, a kormány kiküldöttje, iskolalátogatóban volt a gimnáziumban. Hozzám is bejött az öreg, a IH.a osztályba, magyarra. Érdekes incidens történt. Géresi nagy mameluk, a Tisza István nevelője, tudja minden ember. Na 86

Julow Viktor 1963-ban felkereste Krisztiáni Vilmát, s rögzítette visszaemlékezését: „Oláh Gábor már ekkor is igen visszavonult életet folytatott, sokat tartózkodott szobájában és szinte állandóan írt-olvasott. Egy-egy tanár kollégája látogatta meg néha. Esténként néha bejött a családhoz beszélgetni, majd meglehetősen bátortalan módon Vilmának udvarolni kezdett. Megkérte, hogy készülő könyvére szerezzen előfizetőket, ezt Vilma meg is tette, majd mikor megjelent a könyv, a lány nagy megdöbbenésére így dedikálta neki: Vilmának nagy szerelemmel. Hamarosan meg is kérte a kezét, jegygyűrűt is vett. Vilmának azonban már volt vőlegénye, Szeremley Gyula, ő azonban nem sokkal azelőtt halt meg, s a lány akkor úgy gondolta, hogy nem is megy férjhez. Oláh Gábor egyébként sem túlságosan tetszett neki; zárkózottsága, magányossága miatt sem tudott hozzá közel kerülni. Egyébként is úgy értelmezte a dolgot, hogy Oláh Gábor, aki társaságokba, lányos házakhoz egyáltalán nem járt, legfeljebb színházba vagy a Csokonai Körbe, mivel nem sok lány ismerőse van, esetleg elhamarkodottan választott. A lánykérés után a szomszédok Vilma anyját arra kezdték rábeszélni, hogy küldje el az albérlőt, mert mikor ő nincs otthon, megtörténhetik, hogy csak kiugrik a szobájából, és még megcsókolja Vilmácskát. Az anyja engedett a rábeszélésnek és Horvai Róbert, Oláh Gábor tanártársa útján tudomására hozta, hogy szeretné, ha kiköltözne. A felmondás miatt Oláh Gábor megneheztelt..." (DIM) 87

„Járja be, Nagyságos Asszonyom, Magyarország városait, szavalja el színpadról vagy dobogóról ezt a verset, fejemet teszem rá: többet használ az Ausztriával való viszonyunk végleges megoldására, mint tizenkét minisztérium tizenkét esztendő lefolyása alatt! Ön annyira magyar nő, hogy még művészi becsvágyát is alá bírta hajtani nemzeti sovinizmusának!" (O. G. Jászai Marihoz, 1907. ápr. 14. - OSZK) 88 A költemény Oláh 1909-ben megjelent Gondolatok felhőfutása című kötetében látott napvilágot, a vers III. fejezetének alcíme a Fajok harca.