Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

gamtól csíptem: a Szolgák ura, urak szolgája c. regényemből való, Gerenda Márton, Toronyi Tamás és Vastagh Balázs esete. Az egész a magam találmánya.) Valószínű, új verseskönyvem bevezető versei lesznek. Ezután, ami verseskönyvet még kiadok, olyan hármas tagozódású lesz mind, mint A pesszimista: elül elbeszélő versek, középen líraiak, végül dráma. Szerintem az a költő, akinek mind a háromra van hangja. Iskolánkban az I. osztálynak vagyok osztályfője. 49 kis kölyköm van, egyik furcsább, mint a másik. Magyart, latint és általános műveltséget tanítok nekik. Elmondják minden bajukat, s én minden szakadásra találok foltot. Zöldek még a kis mulya emberek, de annál érdekesebbek. Van köztük egy Kolbe Béla nevű, kis alacsony fiú. Igen jól tud órák előtt rendet tartani. Ellenben igen kevés érzéke van a latin nyelvhez. Novemberi intéskor rovócédulát küldtem az apjának. De Kolbe úr felbontatlanul küldte vissza a hivatalos levelet. Ur Márton igazgató dühöng, úgy is, mint igazgató, úgy is, mint Ur. Félórás prédikációt tart egyik órámon a kis Kolbe fiúnak. (Nem tud röviden beszélni, szegény.) A fiú édesanyja feljön hozzám, sündörög, színeskedik, dorombol, mint egy öreg cica, igen élénken kérdezgeti: hol lakom. Nem tudom mire vélni. Leintem: csak az iskolában fogadok szülőket. De így, de úgy. Motyog, fülembe súg valamit mintha felajánlana, de nem értem mit - captatio benevolentiae

261

... Tokaji bor... ilyesmit értek. Otthagyom. Minek néz ez az asszony engemet? - Hát kérem, Szilveszter-nap reggelén kis bricska áll meg az ablakom alatt; egy fiatal katona bekopog, a tanítványom unokabátyja - egy kis újévi malacot hozna Oláh tanár úrnak. Csak nem ette meg a fene... De igen, ott van a kocsiban, hozom... Be ne merje hozni, förmedek rá, mert megvesztegetési kísérletnek veszem és följelentem. Tessék beszélni mégis Kolbénéval, mondja. S kimegy a bricskához, tárgyal a kocsin ülő asszonnyal, de az úgy látszik, nem mer színem elé kerülni. Rövid tárgyalás után a katona is felül és búsan elhajtatnak észak felé. Milyen furcsa nép a magyar! Ezek még mindig 1847 táján élnek. Újévi malaccal akarják kirántani latin szekundájából az óévi kis malacot, Kolbe Béla gimnazistát. Régen hat ökörbe került egy ökre a magyar gazdának. 261 Jóakarat felkeltése, hallgatóság megnyerése.