Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

versei vannak. 39 évet élt. Az utolsó négy évét már őrülten. A román nép szelle­méből csak babonássága szűrődött be költészetébe; van egy pár hátborzongató, vad-romantikus elbeszélő, leíró verse. (Angyal és démon. Boszorkányok.) Jól ismerte a szocialista-kommunista eszméket. (Császár és proletár.) Remek népmeséket írt. (Calin, Hajnalcsillag.) Pompás 5 szatírája van. De legszebbek hamvas dalai. Bájos lélek, noha lues rágta az agyát és paralízisben halt meg. Mint Ady. Még az ind filozófia is hatott rá, az 1860-as években. - Nagy gyönyörűség volt vele foglalkoz­nom. De, akik hallottak fordító munkámról: savanyú arccal és gyanús szájfintori­tással hökkennek vissza - hogy lehet egy piszok románnal elrondítani napjaimat? - Ezért az egyért elnézem a többi arcátlanságát. Eminescu megadja nekik Rom­lott ifjúság versében. Tessék elolvasni: a román fiatalurakról szól. Nagyon jó ötletem támadt: a székely balladákat dramatizálom. Csaknem vala­mennyit színpadra lehetne vinni, olyan jó drámai mag lappang bennünk. Eddig csak Fehér Annát (Gárdonyi) és Kőmíves Kelemennét (Ábrahám Ernő, s többen) vit­ték színpadra. Én a nyáron kettőt szélesítettem színdarabbá: a páratlan szenvedé­lyű Barcsait és a nagyon népies szépségű Haláltáncot. 252 Azt hiszem, nem fognak megbukni a magyar színpadon. Csak még egy harmadikat, vígat kell írnom hoz­zájuk. (Pálbeli Szép Antal?) 253 Három egyfelvonásost. így szeretnék velük síkra szállni. * Augusztus 25-én meghalt Baltazár Dezső. Markáns egyénisége úgy hozzátartozott Debrecenhez, mint a Nagytemplom vagy az öreg Kollégium. Igazságimádó ember volt, mindig az elnyomottak vagy gyöngék pártján állott. Engemet is megmentett egy sajtópörtől és következmé­nyeitől, mikor Pokol verseskönyvemet megtámadta az államügyészség. Szeretett volna közelebb vonni magához, de későn ismertünk egymásra. Nagyon szerette a verseimet; őmaga szokta felolvasgatni családjának vasárnapi ebédek után. Külö­nösen a Parasztok a világháborúban tetszett neki. Gyönyörű cédrus-ember volt; a hangja kisebbszerű mennydörgés. Bizalmas társaságban jóízű, kedves magyar, humoros, az életet szerető. Olyan tekintélye volt ebben a kis országban, hogy szin­te a Napot is meg tudta volna állítani az égen. Hogy féltette a magyar kálviniz­must! Milyen büszke volt magyar vallására! Hajthatatlan nyakassága szinte már érdessé barázdálta papi alakját. Ha katolikusnak születik!... azóta kereszt van a Nagytemplom tornyán. - Mikor Szabó László, a Pesti Napló csillagos cikkírója a 252 Mind a kettő mj.: Oláh 1937. 253 Nem készült el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom