Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

versei vannak. 39 évet élt. Az utolsó négy évét már őrülten. A román nép szelleméből csak babonássága szűrődött be költészetébe; van egy pár hátborzongató, vad-romantikus elbeszélő, leíró verse. (Angyal és démon. Boszorkányok.) Jól ismerte a szocialista-kommunista eszméket. (Császár és proletár.) Remek népmeséket írt. (Calin, Hajnalcsillag.) Pompás 5 szatírája van. De legszebbek hamvas dalai. Bájos lélek, noha lues rágta az agyát és paralízisben halt meg. Mint Ady. Még az ind filozófia is hatott rá, az 1860-as években. - Nagy gyönyörűség volt vele foglalkoznom. De, akik hallottak fordító munkámról: savanyú arccal és gyanús szájfintoritással hökkennek vissza - hogy lehet egy piszok románnal elrondítani napjaimat? - Ezért az egyért elnézem a többi arcátlanságát. Eminescu megadja nekik Romlott ifjúság versében. Tessék elolvasni: a román fiatalurakról szól. Nagyon jó ötletem támadt: a székely balladákat dramatizálom. Csaknem valamennyit színpadra lehetne vinni, olyan jó drámai mag lappang bennünk. Eddig csak Fehér Annát (Gárdonyi) és Kőmíves Kelemennét (Ábrahám Ernő, s többen) vitték színpadra. Én a nyáron kettőt szélesítettem színdarabbá: a páratlan szenvedélyű Barcsait és a nagyon népies szépségű Haláltáncot.

252 Azt hiszem, nem fognak megbukni a magyar színpadon. Csak még egy harmadikat, vígat kell írnom hozzájuk. (Pálbeli Szép Antal?)

253 Három egyfelvonásost. így szeretnék velük síkra szállni. * Augusztus 25-én meghalt Baltazár Dezső. Markáns egyénisége úgy hozzátartozott Debrecenhez, mint a Nagytemplom vagy az öreg Kollégium. Igazságimádó ember volt, mindig az elnyomottak vagy gyöngék pártján állott. Engemet is megmentett egy sajtópörtől és következményeitől, mikor Pokol verseskönyvemet megtámadta az államügyészség. Szeretett volna közelebb vonni magához, de későn ismertünk egymásra. Nagyon szerette a verseimet; őmaga szokta felolvasgatni családjának vasárnapi ebédek után. Különösen a Parasztok a világháborúban tetszett neki. Gyönyörű cédrus-ember volt; a hangja kisebbszerű mennydörgés. Bizalmas társaságban jóízű, kedves magyar, humoros, az életet szerető. Olyan tekintélye volt ebben a kis országban, hogy szinte a Napot is meg tudta volna állítani az égen. Hogy féltette a magyar kálvinizmust! Milyen büszke volt magyar vallására! Hajthatatlan nyakassága szinte már érdessé barázdálta papi alakját. Ha katolikusnak születik!... azóta kereszt van a Nagytemplom tornyán. - Mikor Szabó László, a Pesti Napló csillagos cikkírója a 252 Mind a kettő mj.: Oláh 1937. 253 Nem készült el.