Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

gulatát és külső, nyelvi muzsikáját. Artisztikus költő. Boldog ember: oly gyönyörű a hazája, hogy lehetetlen nem szépen írni róla. S mintha az olaszok nem szeretnék annyira, amennyire megérdemelné. Örülök, hogy magyar formába nyűgöztem fenncsattogó szárnyait. Gazdagodott vele az irodalmunk. A Petőfi Társaságban (Császár Elemér ösztökélésére) bemutatták egy novellámat: „Három agglegény, meg egy lány", amelyet Csikesz Sándor komámról, Bohuss Rózsáról meg magamról írtam. Azt mondják, tetszett, különösen Gáspár Jenőnek, aki felolvasta. Közölték a Társaság „Koszorúja"-ban is;

238 kaptam érte 75 pengőt. A minap találkozom a pompás szőke modellel, a Bohuss lánnyal, s elmondom neki újabb szerepeltetését. Mert verset sokat írtam róla (a Panorámában)?39 Mondom: miért nem jelenti be igényét a honoráriumnak legalább 10%-ára? Hiszen a festők és szobrászok is fizetnek a modelljeiknek. Kacagott a kedves. Megígérte, majd eljön és felolvasom neki. Nagyon szép arcú gyerek. Vágyom egy nő után..., de feleségül nem vehetem, mert 27 éves és katolikus. Ellenben modellnek használhatom. Liszt Ferencet ünnepeltük a Csokonai Körben, az Aranybika dísztermében. A szerelmeiről tartottam előadást.

240 Irigylem ezt a nagy sörényű zongoranyüvőt, mert az asszonyok úgy mentek utána, mint a hammelni patkánybűvölő után a patkányok. Hallom azután valakitől: milyen hatást tettem Debrecen jóhírú és kétesebb egzisztenciájú, de úri hölgyeire: „Na, Oláh Gábor megint levetkőztette a nőket; lehúzta róluk az inget is." Panaszkodom az öreg Kardos Albertnek. Viccesen nevet: „miért nem mondtad, hogy nem lehúztad róluk az inget, hanem ellenkezőleg, felemelted?" Akár lehúzom, akár fölemelem, csavarja az orrukat. Mert nem megyek tovább az inglerántásnál. Korunk hölgyei igen gyakorlatias amazonok. Nem leleplezendő szobornak érzik magukat, hanem felütendő remekműnek. S minthogy én nem akarom őket olvasni: haragusznak rám. De azért egy novemberi esős-ködös estén bekopogtatott az ablakomon valaki. Bocsásson be. Filigrán arcú és filigrán termetű kis nő, fiatal asszony, 28 éves. Mit akar? Látni. Engemet? Igen. Miért? Csak. Tíz év óta O. G. az ideálja. - Ej, de rossz ízlése van... Tulajdonképpen kicsoda? - Szólítson Babának. 238 A felolvasás október 20-án volt, az elbeszélés mj.: Koszorú, 1935. október. 239 Miniatűrök. 240 Liszt Ferenc és kora. (1935. november 3.)