Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Timár Ákos regényében. Ott ő Farkas Sándor teol. professzor, aki pályázik a püspöki süvegért, még meg is házasodik érte. Noha „bestiá"-nak tartja a nőt. A szilveszterestét pedig Juhász Géza barátomnál akartam tölteni, de 10 órakor már otthagytam a társaságot. Bámultak is nagyot. Különösen a hölgyek. Különösen egy, a kis Medgyessy Feri szobrász orosz származású felesége, ez a jó telebélű hölgy, aki nagyon dicsérgette az asztalnál Szegény magyarok regényemet. Nem régen olvasta. Nagyon fürkészve nézegette az arcomat, fejemet, mintha azt mérlegelte volna: kitelik-e ilyen sovány koponyából olyan kövér szellemi tartalom? A karácsonyi vakációban kis verseket írtam. Egyet a bolondos Tessitori Nórának.

227 Jézus! Most hallom Ady Lajostól, hogy: vigyázzak, ez a hölgy hisztérika. - Mi az? - kérdeztem naivan, mint egy filozopter. Ady Lajos azután megmagyarázta: - Bemegy hozzád és kiszívja a véredet! - Szóval vamp! - kiáltottam mozirémdrámákon edzett borzalommal. - Az hát. - Úristen! És ezzel a nősténnyel levelezek én két hónapja. Már vagy 200 lapra terjedő könyvet tesz ki 1934-ben hozzám írt leveleinek az összege. És a jövő tavaszon fel akar keresni. Szavalóestét tart Debrecenben. S velem akar bevezető tanulmányt tartatni. - Csakugyan naiv filozopter vagy te - gúnyolt Ady. Kezdek félni ettől a Tessitori hisztérikától. Tóth Árpád összes verse megjelent.

228 Egy csomó ismeretlen töredékkel, sőt egész versekkel együtt. Olyan szépek. Nem tudok betelni velük. Szegény Tóth Árpád! Nem valami nemesen bánt veled sorsod és nemzeted. Van rá okunk, hogy halálod után becézzünk. Talán ilyen lesz az én sorsom is. Mostanában sokat énekelek. A nyáron úgy kinyílt a hangom, hogy csaknem három skála a hangterjedelmem. Operák, operettek, műdalok, népdalok szerepelnek a repertoáromon. Ingyen közönségem az ámuló Kar utca. Áz ablakomon át 227 Visszhang a tengerről. Tessitori Nórának. Mj.: Oláh 1937. 228 Tóth Árpád összes versei (Szabó Lőrinc gondozásában). Bp., 1934.