Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

fordította le, oly dohos és száraz nyelven, amilyen nyelven csak a kereskedelmi irodák alkalmazottai beszéltek 1870 táján. Schiller oly üde, oly fiatal, mint a hamvas alma. S Radó! Száraz tököt hadarintott belőle. Egye meg. Szégyellném, ha olvasnák a fordítását. - Érdekes, Schillerre ebben a drámájában Shakespeare hatott; II. Fülöp: sok helyett a Téli rege Leontes királyához hasonlít; Don Carlosban Rómeó és Hamlet szavai-színei vegyülnek; Posa márki: a legnemesebb Horatio. Eboli hercegnő: egészen modern; az ő sorsa: egész női tragédia a férfiak tragédiájában. O a legérdekesebb nőalakja Schillernek. Szeptember elején egész váratlanul levelet kapok Tessitori Nórától, a Feketetenger partjáról, Balicból, ahol szavalóestéire készül, 40 verset magol be könyv nélkül. Az október égő kápolnája

215 versem egy sorával üdvözöl, s új verseskönyvemet kéri, mert - azt írja - a télen vagy kora tavasszal Debrecenbe is ellátogat, s engemet is szaval. Na jó. Elküldöm neki Pokol kötetemet. Ez elég gazdag. Úgy látszik, a könyvem nagy hatással volt rá, mert óriás levelet és verset ír hozzám, oly asszonyos áradozással, amilyennel mostanában nem rajongták körül egyszerű személyemet. Valóságos értekezést ír rólam, lelki és írói arcképet. Érdemes volna kiadni, mint Bettina Brentano irodalmi csevegéseit.

216 Hogy el ne vesszen, ide másolom. Már csak hiúságból is. A verse így szól: ÓH LÉGY EZERSZER ÁLDOTT! „A lelkedet imádom,"* - Te szomjat oltó italom és kenyerem! Te vagy, akit tengereken Távol-közei, hegyen-völgyön Csillagokban Ezer évig kerestem. „A szellemed imádom," - Te lélegzetem és esti imádságom! Te vagy, kiért a holnapot megszépültén, megifjultan új tavasznak zengésével várom. 215 Mj.: Oláh 1925. 216 Clemens Brentano húga és A. von Arnim felesége, a férje halála után kezdett el írogatni.