Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

November 17-én, Csokonai születésének évfordulati napján mutatták be legelső darabomat a hatalmas debreceni színpadon. Huj, hogy drukkoltam egész nap! S mégis milyen szabályosan megbukott szegény Lilla!

73 (...) írói hírnevem persze csiklandozta az emberek hónalját, s hívogattak társaságba, lányos házakba. Igen kedves estéket bolondoztunk át hajdani tanárom, nemes Sinka Sándor úr házánál. Az öregnek egy kis tartott lánya volt (...) Nem vettem feleségül. Pedig talán jobb lett volna. (...) Dienes Pál barátomékhoz sokat jártam ekkoriban. Dienes diáktársam volt, s az egyetemen is együtt tanultunk. Megszerették egymást egy bölcsészkisasszonnyal, a rendkívül okos, művelt Geiger Valériával, s egymáséi lettek. A doktorátust együtt tették le; mathematikai és filozófiai munkáikat együtt dolgozták ki. Ideális házasság volt ez, énszerintem. Irigyeltem és bámultam őket. Valéria remekül zongorázott, kitűnően szavalt, pompásan úszott, elragadóan társalgott; Berkeleyt fordította, később Bergson úr filozófiáját ismertette magyarban, míg ki nem tört a nagy háború. Én veszedelmesen beleszerettem. Persze, gyámoltalan voltam, hallgattam, mint a siket hal; Valériának halvány sejtelme sem volt az én lelki konvulzióimról. Ott lógtam romantikus kastélyuk felső balkonján, hallgattam Grieg és Mendelssohn zenéjét, s a Pál úr teleszkópján bámultam a meztelen Holdat. Gondolataim és érzéseim az elragadtatás útját futották. Egyszerre boldog és boldogtalan voltam. Szerettem volna ezt a fehér asszonyt, ezt a görögös ruhában mellettem el-elsuhanó csodát megragadni, összecsókolni, magamévá tenni. Pompás termete, meztelen válla, karja ingerlő módon uszította láncra vert érzékeimet. De nem mertem moccanni sem (...) Ebben az időben mindenből szenvedélyt csináltam. Ha szerettem: szenvedélyesen szerettem; ha gyűlöltem: szenvedélyesen gyűlöltem; ha dolgoztam: szenvedélyesen dolgoztam. A könyvtárunkban kevés modern magyar kézirat volt; elha73 Oláh hívta barátait az előadásra, de nem jöttek. „Gyökössyék nem mennek, fene tudja miért. Én szíves örömest mennék, de nekem éppen péntek délutánra esett a már háromízben elmaradt Kiss József előadásom." (Juhász Gyula O. G.-hoz, 1905. nov. 13. - postabélyegző - DIM) - A darab fogadtatásáról: „A drámám kellemesen megbukott. Kétszer játszották üres színház előtt. Nos ifjú! Most jósolj, ha mersz! Lesz-e belőlem magyar Hauptmann, vagy sem?" (O. G. Juhász Gyulához, 1905. dec. 16. - postabélyegző - PIM) - Összességében sikerületlen munkának tartja a darabot a Debreczen kritikusa is, de ígéretes tehetségnek mondja Oláht. Jónak látja az első felvonást, amit a ,,[t]öbbszöri kihívás, a közönség lelkes hangulata, mellyel a szerzőt tapsolta" is mutatott. Külön kiemeli a darab nyelvét, mely teljesen a szerző hatalmában van. (Csűrös Ferenc: Lilla. Oláh Gábor pályanyertes vígjátéka. Debreczen, 1905. nov. 19.)