Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
a komor Baltazár kötélnek áll. Majd megpróbálja - azt mondta - báró Vay főispánnal megbeszélni a dolgot. Tehát már a vármegye feje, a főispán is benne van. Benne van az Egyetem, a Város, a Tankerület, az Izraelita Társadalom, most a Ref. Egyházkerület és a Vármegye is. Úristen - mindez egy ringyó miatt. Ertem, Oláh Gáborért, a tanárért, az emberért, közvetlenül, soha nem tudtam volna ennyi hatalmat felsorakoztatni. Ha pedig elítélnek: belevonjuk ügyembe a Petőfi Társaságot, a Kisfaludyt, a Minisztériumot, talán a kormányzót is. Fel, egészen a kis Istenig. Tant de bruit pour une omelette! 190 Nem csoda, ha elbízza magát ez a tömpe bestia. Természetesen, belőlem akar megélni, élete hátralevő 30 évében. Mennyi bajt szakasztott a nyakamba egyetlenegy versem! Mintha most érteném igazán jó Balassa Bálint felsóhajtását: „Ti, pedig, szereztem átkozott rossz versek, kik búnál egyebet nékem nem szerzettek - tűzben égjetek, vesszetek!"O legalább tűzbe dobta őket, én még azt sem merem. Szeretem ezeket a nyomorult klapanciákat. 191 Auch' io sono pittore. 192 Elolvastam közben Huxley Aldous első regényét: a Point counter point-ot, magyarul: „A végzet bábjátéká"-t. Érdekes munka. Egészen lélektani regény. Meséje, régi értelemben, nincs; csak 10-12 embernek, vagy hat emberpárnak, a szimultán lélektörténése. Rendesen párbeszédekben nyitja meg előttünk személyei lelkét, s mennél tovább haladunk: annál jobban leköt bennünket. Pici belső szenzációkból, mozaikképpen rakódik össze minden alakjának a lénye. Igazán jól érzékelteti korunkat: ebben a világban tulajdonképpen nincs távoli cél, mint a múlt századiakban, vagy a háború előtti években volt. Itt az ember csak azért él, hogy éljen. Eszik, iszik, szeretkezik, post mortem nulla voluptas 193 . Valami elegáns nihilizmus levegőjében élnek Huxley emberei. Legjobban két alakja tetszett: Lucy, modern férfi temetője; ez általános világtípusa a szeretkező nőnek; hideg, mint a kő és mégis éget. Nőstény. De pompás és lelketlen. A másik, férfi: Spandrell, ez a különös vegyüléke jónak és rossznak, nemesnek és nemtelennek; cinikusan gyilkolja meg politikai ellenfelét, nem derülne ki soha a bűne, de önmaga jelenti föl magát és revolverrel támad az érte jövőkre, akik lelövik. Előzetesen Beethoven egyik kvartettjét játszatja le gramofonon, annak az égi hangjainál búcsúzik el az életétől. Huxley igen komoly író. Sokat tud. Mélyen belát százada embereinek a gépezetébe. Csak egy kissé sivár a világa. Hova lett belőle a régi jó angol humor? - Virág, amelynek nincs illata. Fény, amely nem melegít. Gépezet, amely nem érez. De micsoda jó alakokat tűzdel a tűje hegyére! S minden embere külön világ, mással össze nem téveszthető. 190 Sok hűhó semmiért. 191 Mesterkélt vers, kínrím. 192 Én is festő vagyok: engem sem a gólya költött. 193 Halál után nincs öröm.
