Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
várjam, hogy megállapítsák: szenvedett-e már a rossz hír miatt a háza valami kárt - majd akkor kártérítést is indítanak ellenem. És adjak neki békés elintézés esetén elégtételt. Azt írattam neki az ügyvéddel: a versben leírt ház nem az ő háza, minthogy nem is ott történt ez a jelenet; sem nem fizetek, sem elégtételt nem adok. A bíróság lefoglaltatja könyvemnek azt az ívét, amelyben a vers van. - Egyik újság fantasztikus happy endet vet a levegőbe: házasság. Du sublime au ridicule... 172 A rendőrség azt mondja: a nőnek a nevén, sem álnevén nem volt Debrecenben nyilvánosháza. Akkor miért mondta nekem négyszemközt, hogy az a ház: nyilvánosház, mikor kiderült a rendőrség nyilvántartásából, hogy soha nem volt az? Vagy titkos találkahely lehetett? Ezt már én sem tudom, csak a nő tudhatja. Pap Károly barátom nálam járt, s biztosít a barátaim további becsüléséről és szeretetéről. Hangsúlyozza: erkölcsi folt nem esett nevemen, legföllebb majd pénzbeli, anyagi kárt fogok szenvedni. Bizalmasan fölemlíti, hogy Debrecenben sok ilyes találkahelyet leplezett már le a rendőrség; néhány évvel ezelőtt olyat, ahol öregurak 13-14 éves lányokkal találkoztak, s állítólag ott kapták volna egyik régi jó barátomat (...) is! Az Úristen tudja már, hol végződik itt az igazság és hol kezdődik a fantázia birodalma. Hogy örülhet most ez a Pap Károly! Azt hiszem: hozzám is inkább kondoleálni jött, mintsem nagyrabecsüléséről biztosítani, ahogy ő mondja. Csikesz Sándor barátomtól kérdeztem még az ügy elején humorosan: Sándor, mit választanál, egyévi börtönt vagy azt az asszonyt? - A börtönt - felelte a teológus. S íme, már kezdik ezt a humoros lehetőséget is emlegetni. Nincs olyan érdekes meseszövő, mint az élet, vagyis a véletlen. Most tudtam meg, hogy a középiskolai rendtartást szabályozó törvényünk (1883. XXX. II.) szerint: „bűnügyi vizsgálat esetén a felfüggesztés mmdig elrendelendő." Azt tanácsolták: kérjek szabadságot, mert körülbelül fegyelmit indítanak ellenem. Október 5-én beadtam a kérvényemet az igazgatómnak; Ady, a főigazgatóm, nincs itthon; október végéig Pesten marad. így nem tudtam tőle megkérdezni: az iskolában mi vár reám. Ellenben Csáthy Dezső ügyvéd barátom (aki felajánlotta, hogy véd - de már akkor Fényessel beszéltem): Csáthy megmondta, micsoda veszedelembe kerültem - egy rongyos hölgy miatt. A női becsületet, akárkiét, annyira védi a törvény, hogy bizonyítania sem szabad a vádlottnak. így hát ez a per elveszett. S a következménye: beláthatatlan. Egyévi fogház is lehet a büntetés, pénzbírsággal vagy anélkül. De még ez csak a „bűn" büntetése. Azután jön a kártérítés, az „erkölcsi" kártérítés - ez szintén kiszámíthatatlan. Egyszóval: nemcsak az elítélés szégyenét és szennyét kell majd viselnem, hanem anyagi romlásom is teljes lesz, ha csoda nem jön közbe. Márpedig csoda nincs. Az a nő, az ügyvédjétől ki és be és megtanítva, jól tudta, hogy biztosra megy. Én pedig nem ismertem a törvényeket, mert soha nem is volt szándékomban kijátszani vagy megtörni. Mikor lesz a főtárgyalás - senki sem tudja. Ez az izgalom, és magam előtt, mások előtt való szégyenem remek olaj betegségem tüzére. Égek, sorvadok, pusz7 A fönségestől a nevetségesig csak egy lépés.
