Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

Később arra járok. Egy este, a ködben, csak fölsirámlanak a szép szavak: „Minden bánatnak van oltogató könnye..." Az én öreg, csonka koldusom. (Mind a két lába tőből hiányzik.) Figyelem. Minden arra menő megáll, hallgat, és szaporábban hull a fillér a koldus kalapjába. Ahá. Bevált. - Jókai így is hódít. (...) Milyen érdekes biokémiai folyamat ment végbe a lelkemben az őszön. Ugyanolyan fülbaj gyötört, mint 10-12 éves koromban. Es e betegség alatt merültek föl tudatom mélyéből a Gyermekek forradalmának,

154 A bekecsnek és a Két szomszédnak a mesetervei;

155 ezeknek a kis gyermektörténeteknek az elemei azokból az időkből valók, mikor magam is gyermek voltam és ezekhez a kis kalandokhoz hasonlókat éltem át, vagy ilyenekről hallottam. Egy teljesen beomlott, elfelejtett, eltemetett rétege került napvilágra a lelki életemnek, az emlékeimnek, mégpedig az akkori uralkodó betegségem felűjulásának a hatása alatt. Mert a fizikai mivoltunk forradalmai (betegségei) szoros kapcsolatban vannak a lelki életünkkel. Testi bajok és költői témák gyakran pendülnek egy húron és jelentkeznek egy gombnyomásra. Persze, a miszticizmus kék ködében bolyongók ezt istenkáromlásnak és embergyalázásnak deklarálják. De vele nem változtathatnak az igazságon. Mikszáth azt mondja valahol: a szerelem 50 éves korunkig tart. - Most, hogy 52 éves vagyok, ámulva kezdek fölfigyelni erre a tréfásan is komoly megjegyzésre. Csakugyan - eddig mindig volt egy (vagy több) leány vagy asszony, aki vagy fizikailag, vagy pszichikailag ingerelt, azaz érdekelt. Most? Mintha kezdenének a nők közömbösekké válni előttem. Mi ez? A vég kezdete, vagy a kezdetem vége? Hiszen az öreg Goethe, az öreg Jókai rám cáfol in natura. Hauptmannak, a 70 évesnek pedig éppen most játsszák nagyszerű színdarabját, az öregkor szerelmének roppant érdekes apológiáját: a Naplemente előttöt. Én kiestem volna a tehetős (potens) öregeknek ebből a díszcsapatából? Vagy csak szürke intermezzo a mostani asszonytalanságom? Nem tudom. Az bizonyos: a nők még ugyancsak érdeklődnek irántam. (Legújabban a molett Somogyi Irénke, a szemorvos leánya, elvált asszony, aki fél-török származásától megbódulva: Djalmirának nevezi magát és örökké Seherezádé-regékkel akar betörni hozzám. Kegyetlenül visszautasítom. Hosszú levelekben siránkozik: miért nem veszem komolyan? - Miért? Miért? Kérdezze meg Mikszáthot. Mert 52 éves vagyok. Azért.) (...) 154 Mj.: Oláh 1909. 155 Mindkettő mj.: Oláh 1933.