Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
dákkal bizonyítani bizonyos Nyírő Gyula, elmeorvos, a Magyar Szemle 1933. I. számában. Lángész és őrület - újra felüti fejét ez a lombrosói tanítás. 146 Hogy Ady költői személyiségében hasadás van, s egyszerre két lelket érez magában; hogy képzet és észrevevés közt nincs meg benne az éles határvonal; hogy egész gondolkozása képekben történik; nyelvének és képzeletének agglutináló volta (jajmuzsika, virág-vénség, eszmebarikád stb.); meglepő, bizarr új szóképzései (izga, hömpöly, kiszimat, mátlanság, altatlan... holott ezek jórészt elvonások, tehát a nyelvújítás tudatos receptje szerint való új szóképzések); hogy Ady időérzése is hiányos; hogy egyik versében (Közel a temetőhöz) a jövő kerül a jelenbe, másik versében (Egy ismerős kis fiú) pedig a múlt kerül a jelenbe; hogy Ady is sokszor külön egyéneknek érzi testrészeit, s úgy beszél hozzájuk; hogy indulatai, gondolatai külön egyénekként élnek benne; hogy meghétszerezi vagy megsokszorozza saját személyiségét; vagy hogy En-jét a világnak teszi meg; hogy az egész természet élő, emberfeletti lény, aki mágikus erővel rendelkezik Ady költészetében; hogy ez a nagy költő csodálatos mítosz- és babona-teremtő lélek; hogy hiszi a lélekvándorlást; hogy az ösztön, a vágy uralkodik egész életén; hogy az érzelmi kétértékűség (ambivalencia) feltűnik nála is; hogy fantázia és valóság összeolvad költészetében; hogy hallucinál; hogy autisztikus, képzeletteremtette világba vágyakozott - mert minden, amit elért, unottá és gyűlöletessé vált előtte; hogy tudaton kívül szorult érzés-komplexusokban gyökerezik költészetének jó része; hogy elfojtások támadnak lelkében; hogy sajátságos rövid mondatokban beszél = mindez Nyírő orvos úr szerint azt bizonyítja: Ady költészete és a skizofréniások lelke közt nagy a hasonlatosság. Szóval: Ady félig-meddig olyan, mintha elmebeteg költő lenne. Holott: Mindaz, amit a doktor úr lelkendezve fölsorol, mint külön adyságot: tulajdonképpen minden költő lelki alkatára áll. 147 Még a túl egészségesnek jelzett Goethére is, sőt a mi Petőfinkre is. Nyírő úr nem igen lehet tisztában a művészi lélek labirintus voltával; minden finom eltérésében rendellenességet, sőt betegességet szimatol. Széchenyi óriás lelkét is betegnek hirdették eleinte Grünwaldék, 148 csak újabban kezdenek ráeszmélni a vele foglalkozók, hogy a lángész mindent magában foglal, amit a szétszórt egyedek együttesen jelentenek. A lángész = az egész ember. (Ezelőtt éppen a félszegen egyoldalú tehetségeket jelölték ezzel a szép szóval.) A csodagyermek: egyoldalúan fejlett ingénium, 149 de a csodagyerek: nem lángész. Mozart gyermekkorában is csodás tehetségnek látszott, pedig tulajdonképpen rövidéletűségének a szabályos, arányos elrendezése juttatta abba a kiváltságos 146 Cesare Lombroso (1836-1909): olasz író, orvos, büntetőjogász. A Lángész és téboly című 1864-ben megjelent munkájában a tehetség és a pszichopátiás alkat között vélt összefüggéseket felfedezni. 147 Önmagát is hasonlóképpen látja: „Engemet az ellentétek törvénye forgatott: azért nem adta meg normális vágyaim teljesülését, s így óriás vágyaimmal hatalmasítom rendesnek indult méreteimet." (O. G. Kardos Alberthez, 1941. jan. 23. - DIM) 148 Grünwald Béla (1839-1891): politikus, publicista és történész. 149 Tehetség, alkotó szellem.
