Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

1917-ben, a háború alatt, már megírtam Széchenyi-drámámat. Nem sikerült előadatnom a Nemzeti Sz.-zal. Közben Herczeg F. megírja A hídját és „nagy sikert arat" vele. Holott - A híd nem jó darab. Széchenyiből egy kaszinótagot ügyeskedik; Kossuthot meg egyenesen torzképpé hitványítja. Hogy mer ez a gavallérokat, és Gyurkovics lányokat írogató Herczeg Széchenyihez nyúlni? - A kritika és a közönség azonban bedől neki, s én magam maradok különvéleményemmel.

124 Most, a nyáron újra megírtam a legnagyobb magyar tragédiáját: Széchenyi alkonya címmel. Tulajdonképpen egyetlen fölvonásban, úgy, hogy a nemzet tragédiája párhuzamosan folyik a Széchenyiével. Mert egyik célom az, hogy ne zökkenjen ki a hallgató a hangulatból, az egységes hatásból, a felvonásközök barbár dirabdarabolásával. Egy lélegzetre száll le előttünk Széchenyi napja, mint az Oidipusz királyé. Ez persze sűrítéssel és rövidítésekkel jár, de a dráma annál jobb, mennél sűrítettebb és rövidebb. - Felhasználtam Kosztolányinak a Nyugatban megjelent érdekes, izgató cikkét Széchenyinek egy megdöbbentő játékáról, mikor Magyarországot Metternich „javaslatára" bele akarja olvasztatni Ausztriába. Ez pompás, drámai jelenet; készen kaptam. A darab végén fölléptettem Görgeyt is (aki az első kidolgozásban nem szerepel); markáns alakja Kossuth líraiságával szemben jól hat az ellentét erejével. A darabot elküldtem a Budapesti Szemlének: közölje le.

125 A Nemzetihez röstellek újra kopogtatni vele. (...) 1931. szeptember 12-én, zsidók újévnapján, este 8 órakor beszól valaki nyitott ablakomon: - Itt lakik Oláh Károly? - Nem lakik - mondom. Az ipse valami papírt guberál a lámpafénynél: - Vagyis, jobban mondva: Oláh Gábor. - Az itt lakik. Én vagyok. - Sürgöny, kérem. Bpestről. 124 Oláhban az a gyanú támadt fel, hogy Herczeg ellopta az ő drámáját: „a Herczeg Hídjának 4. felvonása csaknem az én darabom 4-5. felvonásából épül föl". Ugy vélte, Ambrus Zoltán mutathatta meg neki, amikor darabja kéziratát elküldte a Nemzeti Színház számára. (O. G. Bodor Aladárhoz, 1926. febr. 23. - DIM) Oláh megkérte Bodort, írjon az esetről a Magyarságban, barátja azonban nem vállalta: „írj Szabó Dezsőnek. O téged komoly magyar értéknek tart, és H.-t fölényeskedő idegennek, akinek ez az ügy a lényegét megvilágítaná. Az Ady megtámadásáért is roppant erősen és sikeresen megverte H.-t, azt hiszem, most is vállalná ezt, mint magyar ügyet. (...) küldd el neki a te darabodat és a Herczegét föltüntetve és alápirosceruzázva a hasonlóságait. Ha vállalja, nyert az ügy." (Bodor Aladár O. G.-hoz, 1926. márc. 3. - DIM) A dologból nem lett semmi. 125 A Budapesti Szemle 1932. februári számában meg is jelent Oláh darabja.