Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
Oroszország haván kozák fújja nótám, Szobrom tükröződik Hellász tengerében. 95 Most? - Elég, ha kétszáz ember feláll a tiszteletemre és tapsol, éljenez. Jézusnak sem ezerkétszáz vagy tizenkétezer tanítványa volt kezdetben, csak tizenkettő. Mit akarok én? Megöregedtem. Hallgatok. Semmit se várok. (...) » Május 11-én, 25 éves írói jubileumomon, ezt olvastam föl pár száz ember előtt: Vallomások a szerelemről, a barátságról, a családról, a hazáról, az emberiségről, a művészetről, a társadalomról, az életről, a halálról és a halhatatlanságról. 1. Eletünk lángra lobbantója, a szerelem: a két nem harca és békéje. Férfi vagyok: ellenfelem és fegyveres társam a nő. Sokan azt suttogják: Oláh Gábor nőgyűlölő. Érdekes. Hát gyűlölöm én a nőt? Lehet. Míg meg nem hódítunk valakit, addig gyűlöljük. A nők bolondjai és a nőbolondítók azok a szerencsésen szerencsétlen férfiak, akik akaratlanul is játszóbábjai a gyöngébb nemnek, annak a gyöngébb nemnek, akiről ma már tudjuk, hogy a szívósabb, tehát az erősebb. Nőgyűlöletem, ha volna, az erősebbtől való rettegése volna a gyöngébbnek. Engem csakugyan bánt az, hogy a mindent kitervelő és mindent végbevivő férfi: alárendeli magát a mindent készen kapó nőnek. Legalább eddig. Ma már egymás mellett kezdünk haladni, mint egyenlő jogú felek. Azt hiszem, ez az egyenlősödés egészen az egymásba mosódásig fog menni, s a jövő embere az a férfinő vagy nőférfi típus, akit Marcel Proust francia regényíró szerepeltet Sodorna és Gomorra c. regényében. De Tolsztoj nélkül is vallom, hogy: vannak tenyészemberek és vannak művészemberek; amazok szaporítják, emezek nemesítik a fajt. Mind a kettőt vállalni: kissé nehéz, majdnem lehetetlen. így lettem én gyermekek helyett könyvek apja. meg a Csokonai Könyvtárat, pályázatot is hirdet, a hivatalos irodalmi nagyságokat leleszólítja Debrecenbe, s a Csokonai-kultusz lángját sem hagyta kialudni. Mégis - mintha kevés volna benne a bátorság az új, a fiatal írók irodalmával szemben; s Debrecen húsz fiatal költője közül tizennyolc ott melegszik az Ady tüze lángjánál. Az volna szép, ha ez a két társaság nemes versenyre kelne s minden hónapban két felolvasó estét tartana a Zeneiskolát szétvető közönséggel." (Debreczeni Újság, 1929. december 25.) - Az Ady Társaság 1931 októberében Móriczcal és Babitscsal együtt tiszteletbeli taggá választotta Oláht. Juhász Géza ügyvezető elnök így indokolta döntésüket: Babits az új magyar líra, Móricz az új magyar regény legnagyobb ma élő mesterei, „Oláh Gábor viszont itt Debrecenben harcolt az új költészet elismertetéséért..." (kézirat - DIM) 95 Az én hírem. Mj.: Oláh 1906b.
