Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
IV. kötet
Nincs, aki Oláh Gábort különb legénynek lássa Adynak A legfrissebb öreg, akit valaha ez a magyar föld hordozott, elfáradt, lefeküdt, elaludt, s nem ébred soha föl. Én sokat köszönhetek Rákosinak, mert ő emelt ki az ismeretlenség ködéből. De sok kárt is okozott nekem azzal, hogy az én nevemet rázta fenyegetve Ady ék felé. Két szék közt a pad alá estem, mint író, s ezt neki köszönhetem. Mindegy: jót akart. Ezért mindig hálával gondolok reá. Nagyszerű, romantikus jellem volt, még a Kossuthék izzó fajából, noha szépapja Ausztriából vándorolt be, s homokkal házalt. Ramsernek 50 vagy kinek hívták. S mi lett a dédunokájából! (•••) 51 1929 februárjában olyan szibériai hidegek jártak, hogy a vízvezetékünk befagyott; ezért szünetet rendeltek az iskolánkban is, ez pedig vakációt jelent magyarul. Az egyhetes pihenő nálam: magamhoz visszatérést jelent egyúttal; egyik nyugodt reggelemen felötlött eszemben a Misztikus álomképek gondolata. Megírtam belőle hét nap alatt nyolcat. Ezek az álomképek jövendő, szellemi, vagy mondjuk így: másvilági életemnek a jelenetei; ha Danténak szabad volt becsatangolni a poklot, purgatóriumot, paradicsomot: nekem is ki szabad nyitnom a magyar Walhalla kapuját. 52 A poklot már úgyis átgörögtem-szenvedtem szegény nemzetemmel együtt, jogom van a paradicsom vagy a szent hegy alján is kóborolni. Ömlöttek a gondolataim, képeim, mintha zsilipszakadás lett volna bennem; úgy látszik, ezek a versek régen ott nyújtózkodnak a tudatom alatt, a nagy káoszban, s valami megindította őket fölfelé. Sejtem is, mi lehetett ez a kapunyitó. Prohászka Ottokárról olvasgattam akkortájt egy tanulmányt - a Sík Sándorét 53 -, s azután, egy hétre rá, buggyant ki belőlem az Előhang. Azonban az is igaz, hogy néhány ilyen kész képet már magamtól vettem át: kettőt a Táltosfiú II. kötetéből (kiadatlan), egyet a régi verseim közül (Mentem a Jehovához) 54 : a többit hozzájuk illesztettem. Ez a szellemi 50 Hazárdőr. 51 Lényegében ugyanezeket írta a Rákosiról szóló nekrológjában is: ki akarta Oláht emelni Debrecen porából; a Holnap-vita („Ekkor estem két szék közt a pad alá: a nyugatosoknak nem kellettem, mert Rákosi Ady ellen játszott ki ütőkártyának; a konzervatív irodalom pedig gyanús elemet látott bennem..."); Rákosinál tett - a naplójában is leírt látogatása; a debreceni Jókai-ünnepen való találkozásuk, ahol Rákosi kifejtette, ,,[a] magyar férfi nem vágja le a legszebb díszét [a bajuszát]". Oláh szerint Rákosi életvezérlő elve: „naggyá tenni a magyarságot". Végül Mussolini Rákosira tett hatását emelte ki, amely azért lehetett olyan nagy, mert Mussolini azt erősítette meg Rákosiban, hogy életcélja megvalósítható. „És éppen akkor kellett kidőlnie, mikor új, nagyszerű harc van indulóban! Ki lesz a kürtöse, ki lesz a zászlóvivője, ki lesz vezére ennek a nagy küzdelemnek." (Oláh Gábor: Rákosi Jenő. Debreczen, 1929. február 10.) 52 Odinnak, a germán mitológia főistenének palotája. 53 Sík Sándor: Prohászka Ottokár, a költő. Magyar Kultúra, 1927. 8. sz. és Farkas Edit szerk. Magyarország gyásza Prohászka Ottokár püspök halálakor. Bp., 1927. 623-636. s 4 Mj.: Oláh 1908.
