Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

szívére esett a magyar házaspárok gyermektelensége, Hock János

28 legalább alkotott vagy nyolc magyart, s nem is szégyellte. Vass Jóska, ha alkothatna is, kb. röstellne. Mert hogy ez az élet. 37-40 fokos melegben írom új regényemet: Heten vagyunk. Először színdarabnak írtam meg. De míg színre kerül, kiigazítják a trianoni határokat. Regény alakban talán hamarább napvilágot lát. Borzasztó, mennyi munkám hever itt kiadatlan. És milyen csodálatos, hogy gróf Klebelsberg kultuszminiszternek mindenre kiterjed a gondja, éppen csak tőlem nem kérdezi meg: „Van valami kívánsága?" Avagy, az irodalom nem kultusz? Nem kultúra? Avagy, nem volnék olyan jelentős kis nemzetem szempontjából, mint pl. egy egyetemi tanár? Hej, ide is egy lord Rothermere kell, aki felnyissa leragadt szemünket és álló évig folyó cikksorozatával unalomig ismételje: „Kis nemzetek egyetlen tényezője a művelt világ előtt: irodalmuk és művészetük. Az állam karoljon fel minden írót, minden művészt." Szomorú, hogy Dániában, Norvégiában, Svédországban milyen hatalmas irodalmi ösztöndíjakat oszt szét az állam írói közt; s Magyarországon, ahol pedig mindenre busásan telik a pénz - csaknem éhen és kétségbeesetten halnak meg az igazi írók; s Herczeg Ferencet pedig a Nobel-világdíjra ajánlja egy szemmértékét tévesztett Horváth nevezetű János.

29 Oh, Humor! Oh, Szatíra! Ezért keltett olyan roppant feltűnést Baumgarten Ferenc irodalmi alapítványa. Milliókat hagyott magyar írók fölsegélésére, mégpedig világnézeti, felekezeti különbség nélkül. Az igazi Egyén így vágja arcul a talmi Államot. Hát nincs igazam, mikor azt hirdetem: a világon minden eredetit, szépet, nagyot a nagy Egyének teremtenek? Gondolom, hogy kezd szurkolni 1929. január 18-tól a Magyar Tudományos Akadémia. Attól fogva már nem csak O koronáz, hanem a Baumgarten Alapítvány kezelői is, a Babits Mihályok, Schöpflin Aladárok. - Úgy hallom, Tóth Árpád barátom lesz az első jutalmazott költő.

30 Debreceni fiú, igazán nemes hangú költő. Ha valaki - ő megérdemli. Vannak még ünnepek a világon. 28 Hock János (1859-1936): katolikus pap, a Szabadelvű Párt tagja, országgyűlési képviselője, 1910-től a Justh-párt tagja, Károlyi Mihály híve, 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke, a Tanácsköztársaság kikiáltása után emigrált. 29 Horváth János: Herceg Ferenc. Bp., 1925. 30 Tóth Árpád még az első Baumgarten-díj kiosztása előtt meghalt. - A debreceni Ady Társaság Oláht és Juhász Gyulát javasolta a díjra. Juhász később meg is kapta. (Vö. Tóth 1980, 278.)