Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

szívére esett a magyar házaspárok gyermektelensége, Hock János 28 legalább alko­tott vagy nyolc magyart, s nem is szégyellte. Vass Jóska, ha alkothatna is, kb. rös­tellne. Mert hogy ez az élet. 37-40 fokos melegben írom új regényemet: Heten vagyunk. Először színdarab­nak írtam meg. De míg színre kerül, kiigazítják a trianoni határokat. Regény alak­ban talán hamarább napvilágot lát. Borzasztó, mennyi munkám hever itt kiadat­lan. És milyen csodálatos, hogy gróf Klebelsberg kultuszminiszternek mindenre kiterjed a gondja, éppen csak tőlem nem kérdezi meg: „Van valami kívánsága?" Avagy, az irodalom nem kultusz? Nem kultúra? Avagy, nem volnék olyan jelen­tős kis nemzetem szempontjából, mint pl. egy egyetemi tanár? Hej, ide is egy lord Rothermere kell, aki felnyissa leragadt szemünket és álló évig folyó cikksorozatá­val unalomig ismételje: „Kis nemzetek egyetlen tényezője a művelt világ előtt: irodalmuk és művészetük. Az állam karoljon fel minden írót, minden művészt." Szomorú, hogy Dániában, Norvégiában, Svédországban milyen hatalmas irodal­mi ösztöndíjakat oszt szét az állam írói közt; s Magyarországon, ahol pedig min­denre busásan telik a pénz - csaknem éhen és kétségbeesetten halnak meg az igazi írók; s Herczeg Ferencet pedig a Nobel-világdíjra ajánlja egy szemmértékét té­vesztett Horváth nevezetű János. 29 Oh, Humor! Oh, Szatíra! Ezért keltett olyan roppant feltűnést Baumgarten Ferenc irodalmi alapítványa. Milliókat hagyott magyar írók fölsegélésére, mégpedig világnézeti, felekezeti kü­lönbség nélkül. Az igazi Egyén így vágja arcul a talmi Államot. Hát nincs igazam, mikor azt hirdetem: a világon minden eredetit, szépet, nagyot a nagy Egyének teremtenek? Gondolom, hogy kezd szurkolni 1929. január 18-tól a Magyar Tudományos Akadémia. Attól fogva már nem csak O koronáz, hanem a Baumgarten Alapít­vány kezelői is, a Babits Mihályok, Schöpflin Aladárok. - Úgy hallom, Tóth Árpád barátom lesz az első jutalmazott költő. 30 Debreceni fiú, igazán nemes hangú költő. Ha valaki - ő megérdemli. Vannak még ünnepek a világon. 28 Hock János (1859-1936): katolikus pap, a Szabadelvű Párt tagja, országgyűlési képvi­selője, 1910-től a Justh-párt tagja, Károlyi Mihály híve, 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke, a Tanácsköztársaság kikiáltása után emigrált. 29 Horváth János: Herceg Ferenc. Bp., 1925. 30 Tóth Árpád még az első Baumgarten-díj kiosztása előtt meghalt. - A debreceni Ady Társaság Oláht és Juhász Gyulát javasolta a díjra. Juhász később meg is kapta. (Vö. Tóth 1980, 278.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom