Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

megvallotta: „Mi orvosok sem vagyunk Istenek!" (Csak félistenek?) Ott kellett volna hálnom, de csak az első éjszakát vergődtem ott át: nem tudtam aludni, mert a mellettem levő szobában hörgött, fuldokolt, haldokolt valaki. Azt hiszem: meg is halt. Kijelentettem, ha azt akarják, hogy bent maradjak, engedjenek ki éjszakára. Nagy kínnal kiengedtek. 17 napon át éheztettek (diétás koszt címen) és inzulinoztak. 60 egységen kezdték; a harmadik nap már rosszul lettem: hypoglikaemiás

8 rohamot kaptam. Kevés volt a szénhidrát, sok az inzulin. Újév után, az iskola megnyíltával, itthon kezeltek tovább kis, szigorló orvoskák. Állapotom javult, a cukormennyiség csökkent, kedélyem vidámabb lett. (...) A klinikán írtam Makkai Sándor íróról tanulmányt, a Debreceni Szemle megbízásából.

9 Az Ady költészetét magyarázó és védő könyve gyönyörű; a többi műve nem sokat ér. Adyt azóta kezdik igazán érteni, mióta a Magyar fa sorsa megjelent. S az ostoba Szász Károly hogy ordítozott róla és hogy köpködött rá!

10 Ez a nemzetgyalázás, bíró uraim! S ennek a vén szamárnak még a patája sem sérül meg; Szabó Dezsőt ellenben elítélik. Éljen a Szabadság! Alighogy kijöttem a klinikáról, már új feladat várt reám: Debrecen város monográfiájába meg kellett írnom a Csokonairól szóló fejezetet. Megírtam, s a buta Csobán Endre (Debrecen város főlevéltárosa) fintorgatta pisze sváb orrát, hogy: milyen hosszú! (Nem az ő orra, hanem a Csokonaié.)

11 Különben, ezt a jó Csobánt nem volna szabad bántanom, mert ő akarja rólam az első könyvet írni.

12 Úgy látszik, mindenképpen fel akar tűnni, s pont ezt a módot választja rá. Kérdeztem: miben látja a fő erősségemet? Azt mondta: a fantáziám határtalanságában. Van benne valami. Shakespeare rokonának mond; sajnos, a nagy Willy már nem tiltakozhat ellene; én nem tiltakozom. Igazán - vagyok én valaki, vagy Senki? - Mindig másokat látnak bennem, s nem magamat. Összehasonlítottak már Vörösmartyval, Arannyal, Petőfivel, Tompával, Kiss Józseffel, Adyval, Byronnal, Shakespeare-rel, Dehmellel, Goethével, Ibsennel, Heinével, Ördöggel és pokollal - csak azt nem mondták, hogy O. G. = Oláh Gábor. Ha Buridán szamara volnék, rég megbolondultam volna.

13 8 A vér cukorszintjének csökkenése következtében fellépő rosszullét. 9 Oláh Gábor: Makkai Sándor. Debreceni Szemle, 1928. március, majd újraközölve: Oláh 1932. 10 Lásd a III. kötet 325. jegyzetét. 11 A Magyar városok fejlődése - Magyarország városai és vármegyéi sorozatban 1931-ben megjelent, Csobán Endre-Csűrös Ferenc szerkesztette Debrecen szabad királyi város című kötetről van szó, amelyben végül nem jelent meg Oláh írása. Önálló kötetként viszont igen: Csokonai. (Irodalomtörténeti Füzetek 30.) Bp., 1928. és Oláh 1932. 12 Csobán végül egy tanulmány írt Oláh Gáborról, amely a Csokonai Kör kiadásában 1928-ban megjelent Oláh Gábor válogatott költeményei című kötet bevezetőjeként látott napvilágot. Később Oláh többször is kérte Csobánt, írjon róla újabb tanulmányt: „.. .nem volna kedved, folytatva a költészetemről írt tanulmányodat, írni valamit, vagy a stílusomról, vagy a fantáziámról, vagy a világfölfogásomról, amelyik Neked tetszenék. Nem parancs, nem is föllovalás, hanem egyszerű ötlet." (O. G. Csobán Endréhez, 1941. okt. 15. - DEK) 13 A két egyforma szénakazal között dönteni képtelen szamár példázata.