Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

IV. kötet

tákra az egyedül üdvözítő egyház kakas-gőggel terhelt fiai. Horthy, szegény, ígér mindent, de azt hiszem: itt neki is „hallgass", mert véletlenül kálvinista. Sőt az Bethlen is. Talán ez szúrja a romlott katolikusok fenekét. Zabszem. A mi iskolánkban, a főreálban is, fel-felvillan a felekezeti gyűlölet. Nálunk a katolikusok mind jöttmentek, svábok, osztrákok, tótok, hiencek

2 és a fene tudná mik. Jesch, Wirker, Piribauer, Kollwentz, Huss és a többi - zengő katolikus nevek. Ezek közül egy, Piribauer, aki ma „Nádasdi" névre hallgat, pimaszul megsértett a minap; úgy látszik, meggondolatlanul ezt eresztette ki a száján: „Eredj már, te vén kálvinista! Ebben az is benne van: tekergő." Amikor kérdőre vontam, ötölt-hatolt, mintha nem lenne tisztában a „tekergő" szó jelentésével; erre én meg találtam húzgálni a fülét, úgy, hogy majd könnye csordult. Ezt az egyéni sérelmemért adtam neki. Majd a kálvinisták megsértéséért külön veszek elégtételt. És ki kacagta szíve szakadtából ezt a csúnya affért? A katolikus pap. Bizonyos Kompasz Árpád. Na. Gyönyörű, jellemes népség ez az új kat. náció. Mind valami idegen fajzat begyökerezése, bevándorolt barbár. A fene egye meg az ilyen hősöket! Ezeknek Magyarország semmi, Róma minden. Ugyan miért nem költöznek ki Rómába? Olyanok, mint a cionista zsidók: azok is örökké készülnek Jeruzsálembe, de soha nem mennek ki. Hogy vernének igazán gyökeret. November l-jén megint beszéltem a színházban. Ibsen Kísértetek drámáját adták; jövő évben lesz száz éve, hogy az oroszlánfejű norvég született. - A beszédemben kiemeltem, hogy ennek az idegrázó tragédiának az anya, Alvingné a hőse. Mögöttem a színpadon a játszó színészek hallgatóztak; s hallottam, mikor az előbbi megállapításomra ijedten jegyezi meg a rendező (az Oswald személyesítője): „Hű, én eddig úgy tudtam, hogy Oswald a hős! - Most már mit csináljunk?" Sesegés-susogás, tanácskozás... valószínűleg az Alvingné személyesítőjét oktatgatták: hogyan emelkedjék föl az eddigi II. szintből az I. szintbe. Szegény jó debreceni színészek. Persze, mindennek a nagy olasz színészek az okai: Zacconi, Novelli, akik stagione

3 társulatukkal játszották nálunk a Kísérteteket, s minthogy az Oswald szerepét vállalták és minthogy ők voltak a sztárok; természetesen Eiffel-torony magasságra emelkedtek ki társaik közül. Agyonpatologizálták a szerencsétlen Oswald alakját, úgy, hogy a jámbor magyarok ezt a fiatalembert érezték a darab főmozgatójának. Pedig hát... Ha végzettragédia is ez a dráma, mégis Alvingné rovására megy benne minden. O legalább akar valamit, ha megtenni nem tudja is. Oswald? O csak megszületik és paralízist kap - akarata ellenére. 2 Vas és Sopron megyei németek. 3 Vándorló színésztársulat.