Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Benedek Aladár... Hol van a tavalyi hó? Mondom neki szelíden: - Azért is nem merek fölmenni Pestre, mert félek, hogy ha megtudják, ki va­gyok, szemembe nevetnek: ez? Oláh Gábor? a költő? - hiszen ez egy hentes... (...) Másnap szabadelőadást tartott a Vármegyeház dísztermében Jókairól, jobban mondva Debrecenről. Aperszüket 311 mondott, nem logikusan összekapcsolódó gondolatokat. Bizony, nem nagyon tetszett; pedig nagyon kedves és igaz mondá­sai voltak. Hja, 84 éves ember már nem furulyáihat. Ebéd közben nagyon szellemes volt. Még engemet is felköszöntött. Csak a ma­gánéletemmel, az emberektől való elhúzódásommal nincs kibékülve. (Nem értem: miért?) Egyébként jó írónak tart. Köszönöm. Én is ilyenformán vélekedem az ille­tőről. Viszonzó tósztot ellenben nem mondtam, mert soha nem szoktam, s ezért megorrontottak a pestiek. Különösen Révai János Mór, 312 Jókai és Mikszáth kiadó­ja utazott rám, mindenképpen szólásra akart bírni, még antiszemita voltomat is felhánytorgatta - hiába! Nem szólaltam meg. A mellettem ülő, s folyton fecsegő, szakállas kis Rexa Dezső csak kérdi: „Miért nem beszélsz?" - Bölcs ember hallgat­ni szokott - mondom neki szelíden. Rám néz, találva: üm. Attól fogva ő sem be­szélt. Bölcs embernek igyekezett látszani, de némán is csak az maradt, aki fecsegés közben volt. 313 Az öreg 84 éves Rákosit ebéd után Hajdú vármegye főispánja fölvitte az épülő Déri Múzeum három emelet magas állványaira. S az öregnek meg se kottyant! Micsoda jó szövet! Ellenben Révai János Mór asztmás lihegéssel állott meg az első emeleten: „Nem megyek tovább." János Mór csak a „titánok árnyékában" érzi jól magát, s a sasok szárnya alatt szokott a felhőkbe emelkedni. Nincs Jókai, nincs Mikszáth, tehát most Rákosi vitorláját igazgatja. Oh, milyen ügyesek ezek a Révaiak! Május hónapban, négy hét alatt, megírtam Beethoven c. négyfelvonásos szín­művemet. (...) A „halhatatlan szerelmes" titokzatos alakja izgatott, s olyanformán oldottam meg a kérdést, hogy Brunsvik Teréz és Guicciardi Julia alakját mint az Ideál két szélsőségét vagy két összetevőjét, állítottam szemben Beethovennel és én szerintem ők ketten teszik a „halhatatlan szerelmest" a nagy zeneköltőre nézve. (...) * Csortos Gyula színésznek 314 24 millió korona jövedelme van havonta. Oláh Gábor állami tanárnak 2 millió 400 ezer korona. Éppen tizedrésznyi. Hát egy színész 311 Elmés, szellemes mondás. 312 A Révai Testvérek Irodalmi Intézet R. T. igazgatója, 1901-1905 között országgyűlési képviselő. 313 Rexa Dezső (1872-1964): levéltáros, művelődéstörténész, író. 314 Csortos Gyula (1883-1945).

Next

/
Oldalképek
Tartalom